A Biblia nem ír arról, hogy pontosan mikor született Jézus, és arról sem, hogy meg kellene ünnepelnünk a születésnapját. M’Clintock és Strong műve megjegyzi: „A karácsony megünneplése nem isteni intézkedés, és az Úsz. [Újszövetség] sem tekinthető az eredetének” (Cyclopedia).

 Sőt, ha megvizsgáljuk a karácsony történetét, kiderül, hogy pogány vallási rítusokból ered. A Biblia feltárja, hogy Istent megbántjuk azzal, ha olyan módon próbáljuk meg imádni őt, amelyet elítél (2Mózes 32:5–7).

1.   Jézus születésnapjának a megünneplése: „Arról. . . nincsenek feljegyzések, hogy [a korai keresztények Krisztus] születéséről is megemlékeztek volna. A Katolikus Enciklopédia szerint »Karácsony nem szerepelt a korai egyház ünnepei között«” (Babilon misztériumvallása régen és ma, 155. o.). „A születésnek megünneplése a régi keresztényeknél ismeretlen szokás volt” (Borbély István: Karácsony története. Keresztény Magvető, 1973. 3–4. sz. 188. o.).

2.   December 25-e: Jézus nem december 25-én született. „Máig tisztázatlan, miért került a karácsony december 25-ére, de nagyon valószínű, hogy a régi keresztények így akarták háttérbe szorítani a »legyőzhetetlen nap születésé«-nek (natalis solis invicti) pogány római ünnepét”, mely a téli napfordulóhoz kötődött (Britannica Hungarica, 10. kötet, 134. oldal).

3.   Ajándékozás, lakmározás, vigadozás: „A Saturnalia. . . hatása máig érezhető a nyugati világ karácsonyhoz és új évhez kötődő szokásain. A Saturnaliát eredetileg december 17-én ülték meg, de később hét napig tartó ünnepséggé terebélyesedett. Az év legvidámabb eseménye volt, ilyenkor szünetelt a munka és a kereskedés. . . bőkezűen megajándékozták egymást” (Britannica Hungarica, 16. kötet, 134. oldal).

4.   Karácsonyi fények: Egy vallási enciklopédia szerint az európaiak „fényekkel és mindenféle örökzöldekkel” díszítették az otthonukat, ugyanis ezzel ünnepelték a téli napfordulót, és így űzték el a gonosz szellemeket (The Encyclopedia of Religion).

5.   Karácsonyfa: „A pogány európaiak között elterjedt a fák tisztelete, és ez a hagyomány a keresztény hit felvétele után is tovább élt. . . fát állítottak fel a házban vagy a bejáratnál a téli napfordulókor” (Britannica Hungarica, 10. kötet, 141. oldal).

6.   Fagyöngy, magyal: „A druidák mágikus erőt tulajdonítottak a fagyöngynek. Az örökzöld magyalt a nap visszatérésének ígéreteként imádták” (The Encyclopedia Americana).