Ugrás a tartalomra

Tényleg van „hét halálos bűn”?

Tényleg van „hét halálos bűn”?

A Biblia válasza

 A Bibliában nem található konkrét leírás hét halálos, más néven hét főbűnről. Azt azonban tanítja, hogy ha valaki súlyos bűnöket gyakorol, nem részesülhet megmentésben. Például a Biblia úgy utal az olyan súlyos bűnökre, mint a paráznaság, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, haragkitörések, italozós tivornyázások, hogy azok a „test cselekedetei”. Majd ezt írja: „akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát” (Galácia 5:19–21). a

A Biblia vajon nem sorol fel hét dolgot, mely utálatos az Úrnak?

 De igen. A Katolikus fordítás szerint a Példabeszédek 6:16 ezt mondja: „Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét”. Azonban a Példabeszédek 6:17–19-ben található felsorolás nem meríti ki az összes bűnt. Inkább csak alapvető kategóriákat ír le, melyekbe az összes helytelen cselekedet beletartozik, akár gondolatban, szavakban vagy tettekben követi el az ember. b

Mit jelent az a kifejezés, hogy „halálos bűn”?

 Néhány fordítás ezt a kifejezést használja az 1János 5:16-ban. Például a Károli-fordításban ezt olvassuk: „Van halálos bűn”. Ezt úgy is vissza lehet adni, hogy „olyan bűn, amely halált von maga után”. Miben más az a bűn, amelyik „halált von maga után”, és az, amelyik nem? (1János 5:16).

 A Bibliából kiderül, hogy minden bűn halálhoz vezet. Azonban Jézus Krisztus váltságáldozata lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól (Róma 5:12; 6:23). Tehát arra a bűnre, amely „halált von maga után”, nem érvényes Krisztus váltságáldozata. Az, aki ilyen bűnben vétkes, annyira mélyre süllyed életmódjában, hogy soha nem fog változtatni a gondolkodásán és a viselkedésén. A Biblia úgy is utal az ilyen bűnre, hogy az „nem bocsáttatik meg” (Máté 12:31; Lukács 12:10).

a A Galácia 5:19–21-ben vázolt 15 súlyos bűn nem azt jelenti, hogy több nem létezik, hiszen a felsorolást így fejezi be: „és effélék.” Tehát az olvasó arra kap ösztönzést, hogy ítélőképességét használva ismerje fel, hogy az említetteken túl mi mindenre vonatkozik az, hogy „effélék”.

b A héber nyelv egyik sajátossága, hogy úgy hangsúlyozza a második számot, hogy összeveti azt az elsővel. Ez a kifejezésmód gyakran előfordul az Írásokban, mint ahogy a Példabeszédek 6:16-ban is (Jób 5:19; Példabeszédek 30:15, 18, 21).