Tévhit: Isten vezette be a sabbatot, amikor megpihent a hetedik napon.

 Tény: A Biblia ezt írja: „Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon nyugodott meg minden munkájától, amit Isten a teremtés céljából végzett” (1Mózes 2:3). Ez a vers nem egy embereknek szóló parancsot tartalmaz, hanem arról ír, hogy mit tett Isten a hetedik teremtési napon. A Bibliában nem olvasunk arról, hogy Mózes napjai előtt bárki megtartotta volna a sabbatot.

 Tévhit: Az izraelitáknak már a mózesi törvény előtt is meg kellett tartaniuk a sabbatot.

 Tény: Mózes ezt mondta az izraelitáknak: „Jehova, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hórebnél”, a Sínai-hegy körüli vidéken. Ez a szövetség magában foglalta a sabbat törvényét is (5Mózes 5:2, 12). Úgy tűnik, hogy az izraelitáknak új volt ez a törvény. Ha már akkor is vonatkozott volna rájuk, amikor Egyiptomban voltak, miért emlékeztette volna őket a kiszabadulásukra? (5Mózes 5:15). Miért kellett elmondani nekik, hogy ne szedjenek mannát a hetedik napon? (2Mózes 16:25–30). És vajon miért nem tudták, hogy mit tegyenek, amikor először fordult elő, hogy valaki megszegte a sabbat törvényét? (4Mózes 15:32–36).

 Tévhit: A sabbat örök érvényű szövetség, ezért ma is kötelező megtartani.

 Tény: Egyes bibliafordítások szerint Isten „örök szövetségül” adta a sabbatot (2Mózes 31:16, Károli-fordítás). Azonban az „örök” szó héber megfelelője utalhat egy meghatározatlan időszakra is, amely nem feltétlenül tart örökké. Például a Biblia ugyanezt a kifejezést használja, amikor Izrael papságáról ír, melyet Isten 2000 évvel ezelőtt megszüntetett (2Mózes 40:15; Héberek 7:11, 12).

 Tévhit: A keresztényeknek meg kell tartaniuk a sabbatot, mert Jézus is így tett.

 Tény: Jézus azért tartotta meg a sabbatot, mert zsidóként a születésénél fogva erre kötelezte a mózesi törvény (Galácia 4:4). A halála után a törvényszövetség – beleértve a sabbatot is – megszűnt (Kolosszé 2:13, 14).

 Tévhit: Pál apostol keresztényként is megtartotta a sabbatot.

 Tény: Pál elment sabbatonként a zsinagógába, de nem azért, hogy a zsidókkal együtt megtartsa ezt az ünnepet (Cselekedetek 13:14; 17:1–3; 18:4). Azért tett így, hogy prédikálja a jó hírt, mivel abban az időben szokás volt, hogy olykor vendégszónok tartott előadást az imádatra összegyűlteknek (Cselekedetek 13:15, 32). Mindennap beszélt a jó hírről, nem csak sabbaton (Cselekedetek 17:17).

 Tévhit: A keresztények vasárnap tartják a sabbatot.

 Tény: A Bibliában nincs olyan parancs, mely arra kötelezné a keresztényeket, hogy a vasárnapot pihenésre és imádatra szánják. Kezdetben a keresztényeknek a vasárnap ugyanolyan munkanap volt, mint a többi. „A negyedik századtól a vasárnap kezdett olyan nappá válni, mint a sabbat, amikor Konstantin [a pogány római császár] bevezette, hogy vasárnap nem szabad bizonyos típusú munkákat végezni” (The International Standard Bible Encyclopedia). a

 De mit mondjunk azokról a bibliaversekről, melyek alapján úgy tűnik, hogy a vasárnap különleges nap volt? Azt olvassuk, hogy Pál apostol „a hét első napján”, vasárnap vett részt egy étkezésen a hittársaival, de ez csak azért volt így, mert másnap tovább kellett utaznia (Cselekedetek 20:7). Néhány gyülekezet pedig azt az ösztönzést kapta, hogy a „hét első napján” tegyenek félre pénzt másoknak szánt segélyre, de ez csak egy gyakorlatias tanács volt, hogy jól osszák be a pénzüket. A gyűjtött pénzt otthon tartották, nem vitték magukkal az összejöveteli helyre (1Korintusz 16:1, 2).