Az edzőtársam sérülése sokkal súlyosabb volt, mint gondoltam. Véletlenül megrúgtam az orrát. Lelkiismeret-furdalásom volt, ezért azon kezdtem el gondolkodni, hogy folytassam-e a harcművészeteket. Miért fogalmazódott meg bennem ez a kérdés, hiszen sok éven át a harcművészetek szerelmese voltam. De először hadd meséljek arról, hogy hogyan kerültem kapcsolatba a harcművészetekkel.

 Buffalóban nőttem fel, New York államban, egy boldog és hithű katolikus családban. Katolikus iskolába jártam, és ministráns voltam. A szüleim azt akarták, hogy én is, és a nővérem is sikeresek legyünk. Ezért ha jó jegyeket szereztünk, megengedték, hogy az órák után sportoljunk vagy részidőben dolgozzunk. Ez már fiatalon megtanított az önfegyelemre.

 17 éves koromban elkezdtem harcművészeteket tanulni. Sok-sok éven át a hét hat napján napi három órát edzettem. Emellett minden héten órákat töltöttem azzal, hogy fejben gyakoroljam a technikákat és a mozdulatokat, illetve videókat néztem, hogy hogyan tudnék fejlődni. Szívesen gyakoroltam bekötött szemmel, még akkor is, ha fegyverekkel edzettem. Egyetlen ütéssel el tudtam törni deszkákat vagy téglákat. A legjobbak közé tartoztam, és díjakat nyertem. Ez lett a legfontosabb az életemben.

 Úgy éreztem, sikeres vagyok. Kiváló eredménnyel végeztem az egyetemen. Egy nagy cégnél dolgoztam mérnökinformatikusként. Sok bónuszt kaptam a cégtől, volt saját házam és egy barátnőm. Látszólag tökéletes volt az életem, de sok kérdés nyugtalanított, melyre nem kaptam választ.

 Hogy választ kapjak a kérdéseimre, elkezdtem hetente kétszer járni a templomba, és imádkoztam Istenhez, hogy segítsen. Aztán egy nap beszélgettem az egyik barátommal, ami megváltoztatta az életemet. „Gondolkodtál már azon, hogy mi az élet értelme?” – kérdeztem. Majd ezt mondtam: „Olyan sok a baj, és olyan sok az igazságtalanság!” Azt válaszolta, hogy benne is kavarogtak ilyen kérdések, de a Bibliában megnyugtató válaszokat talált. Adott nekem egy példányt az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön a című könyvből. Elmesélte, hogy tanulmányozza a Bibliát Jehova Tanúival. Először vonakodtam elolvasni a könyvet, mert másik egyház adta ki. De annyira szerettem volna tudni a választ a kérdéseimre, hogy kíváncsi voltam, a Tanúk tanításai logikusak-e.

 Lenyűgözött, amit megismertem a Bibliából. Megtudtam, hogy Isten eredeti szándéka az volt, hogy az emberek örökké éljenek egy paradicsomi földön, és hogy ez a szándéka nem változott meg (1Mózes 1:28). Ámulatba ejtő volt látni Isten nevét, a Jehova nevet a saját King James Version Bibliámban, illetve az is nagy hatással volt rám, hogy amikor a miatyánkot mondogattam, voltaképpen erre a névre utaltam (Zsoltárok 83:18; Máté 6:9). És azt is végre megértettem, hogy miért engedi meg Isten átmenetileg a szenvedést. Minden annyira logikus volt! Ez nagyon felvillanyozott!

 Sosem fogom elfelejteni, milyen volt, amikor elkezdtem járni Jehova Tanúi összejöveteleire. Mindenki kedvesen fogadott, és megkérdezte a nevemet. Az első összejövetelemen egy különleges előadás hangzott el arról, hogy milyen imákat hallgat meg Isten. Ez érdekelt, mivel egy ideje már imádkoztam Isten segítségéért. Legközelebb Jézus halálának az emlékünnepén vettem részt. Jó volt látni, hogy még a gyerekek is figyelemmel kísérik a felolvasott verseket a Bibliában. Az elején nem volt könnyű kikeresnem a verseket, ám a Tanúk segítőkészek voltak, és megtanították, hogyan kell használni a Bibliát.

 Minél több összejövetelen vettem részt, annál jobban értékeltem az ott kapott, jó minőségű oktatást. Sokat tanultam minden összejövetelen, és mindig feltöltődve mentem haza. Aztán felajánlották, hogy tanulmányozzák velem a Bibliát.

 Jehova Tanúi teljesen másak voltak, mint amit megszoktam az egyházamnál. A Tanúk egységesek voltak, és őszintén törekedtek arra, hogy Istennek tetszően éljenek. Meggyőződtem róla, hogy magukon viselik az igaz keresztények azonosító jelét, vagyis szeretet van köztük (János 13:35).

 Ahogy egyre többet tudtam meg a Bibliából, igyekeztem összhangba hozni az életemet a bibliai alapelvekkel. Ám úgy éreztem, hogy sosem tudnék lemondani a harcművészetekről. Szerettem edzeni és versenyezni. Amikor ezt elmondtam annak a Tanúnak, aki tanulmányozta velem a Bibliát, kedvesen így reagált: „Csak tanulj tovább, és tudom, hogy helyesen fogsz dönteni.” Pont erre az ösztönzésre volt szükségem! Minél többet tanulmányoztam, annál inkább szerettem volna Jehova Isten kedvében járni.

 A bevezetőben említett eset hozta meg a fordulatot az életemben, amikor is véletlenül megrúgtam az edzőtársam orrát. Ekkor komolyan elgondolkodtam azon, hogy tényleg lehetek-e Krisztus békés követője, ha továbbra is harcművészetekkel foglalkozom. Az Ézsaiás 2:3, 4-ből megtanultam, hogy akik követik Jehova útmutatásait, azok „hadakozást többé nem tanulnak”. Jézus pedig azt tanította a követőinek, hogy még akkor se folyamodjanak erőszakhoz, ha igazságtalanság éri őket (Máté 26:52). Így szakítottam azzal a sporttal, melyet annyira szerettem.

 Ezek után megfogadtam a Biblia következő tanácsát: „eddzed magad úgy, hogy a célod Isten odaadó szolgálata legyen” (1Timóteusz 4:7). Azt az időt és energiát, amit korábban a harcművészeteknek szenteltem, innentől arra fordítottam, hogy közelebb kerüljek Istenhez, és őt szolgáljam. A barátnőm nem értett egyet azzal, amit a Bibliából tanultam, ezért szakítottunk. 1987. január 24-én keresztelkedtem meg Jehova Tanújaként. Nem sokkal ezután az időm nagy részét már arra fordítottam, hogy másokat tanítsak a Bibliából. Ez azóta is így van, és egy ideig Jehova Tanúi New York-i főhivatalában is szolgáltam.

 Most, hogy ismerem az igazságot Istenről, megtaláltam, amit kerestem. Többé nem éreztem üresnek az életemet. Ehelyett igazi célja van az életemnek, van reményem, és igazán boldog vagyok. Még most is rendszeresen mozgok, de már nem ez a legfontosabb a számomra, hanem az, hogy Jehova Istent szolgáljam.

 Amikor a harcművészeteknek éltem, mindig éberen figyeltem a körülöttem lévő embereket, és állandóan azon gondolkodtam, hogy hogy tudnám megvédeni magamat, ha valaki megtámad. Ma is éberen figyelem a körülöttem levőket, de más okból – azért, hogy segítsek nekik. A Bibliának köszönhetően nagylelkűbb lettem, és jobb férje a gyönyörű feleségemnek, Brendának.

 A harcművészetek szerelmese voltam. Viszont most már másnak élek. A Biblia frappánsan így fogalmaz: „a testedzésnek van némi haszna, az Isten iránti odaadás ellenben mindenre hasznos, mivel ígéret rejlik benne a mostani és az eljövendő életünkre” (1Timóteusz 4:8).