Az elmúlt 28 évben több mint 11 000 Jehova Tanúja utazott el valahová, akár külföldre is, hogy segítsen különböző építkezéseken 120 országban. Mindannyian boldogan ajánlották fel a szaktudásukat és az erejüket, teljes időben, és közben semmi fizetséget nem vártak cserébe.

Sokan a saját költségükön utaztak az építkezés helyszínére. Egyesek a szabadságuk alatt dolgoztak. Mások hosszabb időre fizetetlen szabadságot kértek, és így jelentős összegtől estek el.

Egyikük sem kényszerből hozta meg ezeket az áldozatokat, hiszen önként ajánlkoztak, hogy ezzel támogassák a királyságról szóló jó hír prédikálását szerte a földön (Máté 24:14). Irodákat, lakóépületeket és olyan nyomdákat építettek, melyekben Bibliák és bibliai kiadványok készülnek. Ezenkívül kongresszusi termek építésében is részt vettek, melyek közül néhány akár 10 000 fő befogadására is alkalmas, valamint királyságtermeket is építettek, melyek némelyikében 300-an is össze tudnak gyűlni.

Jelenleg is zajlanak építkezések. Miután a munkások megérkeznek a helyszínre, az országban működő fiókhivatal gondoskodik a szállásukról, az étkeztetésükről, a ruháik kimosásáról és más mindennapi szükségleteikről. A helyi Tanúk is kiveszik a részüket az építkezésből.

1985-ben létrejött egy nemzetközi program, melynek keretében koordinálni tudják ezt a hatalmas munkát. Ha valaki szeretne részt venni ebben a programban, megkeresztelt Jehova Tanújának kell lennie, aki 19 és 55 év közötti, és jártas legalább egy építkezéshez kapcsolódó szakterületen. Egy-egy önkéntes megbízatása általában két hét és három hónap közötti időszakra szól, de előfordul az is, hogy egy évre vagy még tovább.

Az építőmunkások feleségei képzést kapnak, hogy segíteni tudjanak az olyan feladatokban, mint a betonvaskötözés, csempézés, csiszolás vagy festés. Néhányan ételt készítenek a munkásoknak, vagy a szobáikat takarítják a szálláshelyükön.

Amikor a munkások hazatérnek, sokszor levélben fejezik ki a hálájukat, amiért meghívást kaptak és segíthettek. Egy házaspár így fogalmazott: „Szeretnénk megköszönni, hogy részt vehettünk a budapesti fiókhivatal építésében. A magyarországi testvérek annyira kedvesek és hálásak voltak! Nagyon nehéz volt egy hónap után búcsút venni tőlük. De ez már csak így van. Reméljük, tavasszal ismét elmehetünk. Valahányszor részt veszünk egy építkezésen, utólag mindig úgy érezzük, az volt életünk legszebb hónapja.”