Nehémiás 4:1–23
4 Amint Szanballat+ meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, dühös lett, nagyon megharagudott, és gúnyolta a zsidókat.
2 Testvéreinek és Szamária hadseregének jelenlétében ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Azt hiszik, hogy a maguk erejéből sikerülni fog nekik? Talán áldozatokat fognak felajánlani? Vajon egy nap alatt elkészülnek? Életre keltik a tűztől megfeketedett köveket a romhalmazból+?”
3 Az ammonita+ Tóbiás+, aki mellette állt, ezt mondta: „Ha csak egy róka mászna fel arra, amit építenek, az is ledöntené kőfalukat.”
4 Halld meg, ó, Istenünk, hogy megvetően bánnak velünk!+ Szálljon vissza rájuk gyalázkodásuk,+ ejtsék őket zsákmányul, és kerüljenek fogságba egy idegen földön.
5 Ne hunyj szemet vétkük felett, és ne töröld el bűnüket,+ mivel sértegették az építőket.
6 Folytattuk a fal újjáépítését, elkészültünk vele fele magasságig, és az egész fal összeért. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.
7 Amint Szanballat, Tóbiás,+ az arabok,+ az ammoniták és az asdódiak+ meghallották, hogy Jeruzsálem falainak kijavítása előrehalad, és hogy betömik a réseket, nagyon dühösek lettek.
8 Összeesküvést szőttek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zűrzavart okoznak a városban.
9 Mi viszont imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk, hogy éjjel-nappal védelmezzenek minket.
10 De Júda népe ezt mondta: „Fogytán a munkások* ereje, a rom pedig sok. Sosem fogunk végezni a fal építésével.”
11 Ellenségeink pedig ezt mondogatták: „Mielőtt megtudnák vagy észrevennék, ott termünk közöttük, megöljük őket, és leállítjuk a munkát.”
12 Amikor csak bejöttek a közelükben élő zsidók, újra meg újra* ezt mondták nekünk: „Mindenfelől meg fognak támadni minket.”
13 Ezért embereket állítottam a fal mögötti terület legalsó, nyílt részeire; családonként állítottam őket oda, kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal.
14 Mikor láttam, mennyire félnek, azon nyomban így szóltam az előkelőkhöz+, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Ne féljetek tőlük!+ Gondoljatok Jehovára, aki nagy és csodálatot keltő+! Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”
15 Miután az ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk, mire készülnek, és hogy az igaz Isten meghiúsította tervüket, mindannyian visszatértünk a falhoz dolgozni.
16 Attól a naptól fogva embereim fele dolgozott+, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt. A fejedelmek+ pedig támogatták* Júda egész népét,
17 akik a falat építették. Azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel dolgoztak, a másikban pedig a fegyvert* tartották.
18 Mindegyik építőnek kard volt a derekára erősítve, miközben épített, és mellettem állt az, akinek a kürtöt kellett megfújnia+.
19 Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz és a többiekhez a népből: „Sok a munka, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze.
20 Amikor halljátok a kürt szavát, gyűljetek oda, ahol mi vagyunk. Istenünk fog harcolni értünk.+”
21 Így hát tovább dolgoztunk, míg az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig.
22 Akkor ezt mondtam a népnek: „A férfiak és szolgáik töltsék az éjszakát Jeruzsálemben. Éjjel őrködnek majd felettünk, nappal pedig dolgoznak.”
23 Ezért sem én, sem testvéreim, sem szolgáim+, sem az őrök, akik követtek, nem vetettük le a ruháinkat, és mindegyikünk jobb kezében tartotta a fegyverét.
Lábjegyzetek
^ Vagy: „teherhordók”.
^ Szó szerint: „tízszer”.
^ Szó szerint: „mögöttük voltak”.
^ Vagy: „hajítófegyvert”.