Az Apostolok cselekedetei leírja, hogyan alakult meg a keresztény gyülekezet a szent szellem működésének köszönhetően. Lukács ott folytatja a beszámolóját, ahol az evangéliumában abbahagyta. A Cselekedetek könyvében Lukács az i. sz. 33 és kb. i. sz. 61 közötti fontos eseményeket jegyzi fel, vagyis kb. 28 év eseményeit. Az első 12 fejezet többnyire Péter tevékenységeit örökíti meg, míg a fennmaradó 16 fejezet Páléit.

Lukács az evangéliumát is, és az Apostolok cselekedeteit is Teofilusznak címzi (Lk 1:3, 4; Cs 1:1). Teofilusz nyilvánvalóan keresztény volt, mivel előzőleg már szóban tanították Jézus Krisztusról és a szolgálatáról (Lk 1:4; lásd a Lk 1:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

A Cselekedetek könyvének beszámolójából kiderül, hogy „Isten irányításának köszönhetően először Antiókiában nevezték a tanítványokat keresztényeknek” (Cs 11:26).

Úgy tűnik, Lukács valamivel i. sz. 33 után lett hívő. Bár nem tartozott az apostolok közé, szoros kapcsolatban állt velük. Pál apostol háromszor is megemlíti név szerint Lukácsot. Néhány évig állandó útitársa volt Pálnak, aki úgy nevezte őt, hogy „a szeretett orvos” (Kol 4:14; 2Ti 4:11; Flm 24).

A Cselekedetek könyve kb. 100 személyt említ név szerint. Mintegy 100 földrajzi helyre (például területre, tartományra, városra és szigetre) hivatkozik a Földközi-tenger környékén vagy közelében. A régészeti leletek alátámasztják Lukács beszámolójának a pontosságát. Például efézusi ásatások során feltárták Artemisz templomát, valamint azt az ókori színházat, ahol az efézusiak zendülést szítottak Pál apostol miatt (Cs 19:27–41). Találtak olyan feliratokat, melyek megerősítik, hogy Lukács helyénvalóan használta a „város vezetői”-nek fordított görög címet a tesszalonikai hivatalnokokra (Cs 17:6, 8). Két máltai felirat – egy latin és egy görög nyelvű – igazolja, hogy Lukács Publiuszra is megfelelő görög szóval utalt, mely úgy lett visszaadva, hogy Málta „főembere” (Cs 28:7). Továbbá találtak egy olyan feliratot is, mely bizonyítja, hogy Lukács pontos volt, amikor Gallióra „Akhája prokonzulja”-ként hivatkozott (Cs 18:12).

Az evangéliumokhoz hasonlóan a Cselekedetek könyve is megerősíti, hogy a Héber iratok hiteles és Istentől ihletett. Péter például idézte Dávid király két próféciáját, melyek az áruló Júdáson teljesedtek be (Cs 1:16, 20; Zs 69:25; 109:8). Péter pünkösdkor elmondta a megdöbbent sokaságnak, hogy Jóel próféciáját látják most beteljesedni (Cs 2:16–21; Jóe 2:28–32). A Cselekedetek könyvében feljegyzett eseményekből az is kiderül, hogy Fülöp, Jakab és Pál hogyan alapozták a tanításukat a Héber iratokra (Cs 8:28–35; 15:15–18; 26:22; 28:23, 25–27).