Gyermekek sportja — Tombol az erőszak

▪ Egy csapat középiskolás összejön focizni. A meccs kiabálással és verekedéssel végződik. Több mint 100 szülő, edző és játékos esik egymásnak a győztes gól miatt, mely a hosszabbítás alatt született.

▪ Kilenc—tizenkét éves fiúk és lányok egy csoportja focizik. Az egyik tízéves játékosnak nem sikerül fogadnia egy átadást, mire az edzője a földhöz vágja. A gyermeknek mindkét karja eltörik.

▪ A gyermekbaseball-liga egyik csapatának edzője leküldi egyik játékosát a pályáról. A fiú apja azzal fenyegeti az edzőt, hogy megöli, ezért 45 napos börtönbüntetésre ítélik.

▪ Egy gyermekeknek rendezett jégkorongmérkőzésen a bemelegítés alatt két apuka vitatkozni kezd a játékszabályok alkalmazásáról. Az egyikük agyonveri a másikat, az áldozat három gyermeke szeme láttára.

AZ EZEKHEZ hasonló hátborzongató hírek vészesen elszaporodtak. A sportpályákon, jégpályákon és játszótereken tombol az erőszak: agresszív szülőkről és edzőkről van szó, akik inkább verekednek, semhogy veszítsenek. Jeffrey Leslie, a Jupiter-Tequesta (floridai) Sportegyesület elnöke a következőket nyilatkozta: „Láttam olyan szülőket,  akik kiabáltak a gyermekeikkel, annyira unszolva őket a sikerre, hogy az már túlzás; láttam olyan gyermekeket, akik a szüleik buzdítására erőszakot alkalmaztak a játékban; láttam, amint gyermekek sírva fakadnak a pályán, mert a szüleik . . . megszégyenítették őket.” Hozzátette még: „Semmi nem tudja olyan mesterien kihozni a szülőkből a legrosszabbat, mint a gyermekeik által űzött sportok.” Néhány közösségnek szigorú intézkedéseket kellett bevezetnie, hogy megvédje a gyermekeket az ilyenfajta erőszaktól: egyes szülők nem vehetnek részt a gyermekeiknek rendezett sporteseményeken.

Mi lett a következménye a sorozatos erőszakoskodásnak? „Az a gyalázatos magatartás, melyet egyre több felnőtt ölt magára, megmérgezi a fiatalok sporteseményeit, kiöli belőlük a játékot, és több millió gyermeknek rendkívül hitvány mondanivalót közvetít” — mondja Fred Engh, a floridai székhelyű Országos Ifjúsági Sportszövetség megalapítója és elnöke.

Győzelem bármi áron

A gond valószínűleg abból ered, hogy néhány szülő ég a vágytól, hogy a gyermeke jobban teljesítsen a többieknél, és bármi áron nyerjen. Egy olyan kanadai intézet képviselője, mely a gyermekbántalmazás megelőzésével foglalkozik, a következőket mondta: „Ahol a győzelem a legfontosabb, ahol csak az erő számít, ott olyan légkör alakul ki, melyben a legsebezhetőbbek szenvednek, ezekben a sportokban pedig a gyermekek a legsebezhetőbbek.” Az Ontarióban (Kanada) működő Testnevelési és Egészségügyi Oktatási Szervezet egyik tisztviselője megjegyezte, hogy azok a gyermekek, akikre ilyenfajta nyomás nehezedik, „már fiatal korban pszichés zavarokkal küszködnek, és [előfordulhat, hogy] később nem tudnak majd megbirkózni a kudarccal”.

Nem meglepő, hogy a dühöngő szülők és túlbuzgó edzők viselkedésmódja gyakran a fiatal sportolókra is átragad. Egy lányoknak rendezett röplabdamérkőzésen a játékosok hétszer támadtak rá a bírókra. Amikor egy teniszmérkőzésen egy lányt kizártak a játékból, az kárt tett az egyik bíró kocsijában. Egy középiskolás birkózót szabálytalansággal vádoltak, mire a sportoló úgy belefejelt a bíró homlokába, hogy az elvesztette az eszméletét. „Annak idején az ifjúsági sportok egyedülállóak [voltak] a sportszerű magatartás tekintetében — mondja Darrell Burnett, egy gyermekekre és fiatal sportolókra specializálódott klinikai pszichológus. — Ez azonban már a múlté. A játék már nem csak játék.”

Mit tehetnek a szülők?

Jó, ha a szülők nem felejtik el, hogy a gyermekek a szórakozás és a mozgás miatt szeretnek sportolni. Ezért ha a szülők a sporttevékenységek alkalmával nagyfokú stressznek és szóbeli bántalmazásnak teszik ki a gyermekeiket, azzal nemhogy nem érnek el semmit, de még rontanak is a helyzeten. Arról nem is beszélve, hogy ez a fajta magatartásforma egy csepp szeretetről sem tanúskodik. A Biblia kijelenti: „Szülők, soha ne kergessétek a gyermekeiteket elkeseredett neheztelésbe” (Efézus 6:4, The Jerusalem Bible).

Mi segíthet a szülőknek, hogy megőrizzék a kiegyensúlyozottságukat ezen a téren? Elsőként például tartsuk észben, milyen volt gyermeknek lenni. Vajon mi profi sportolók voltunk? Akkor hát ésszerű ilyen teljesítményt elvárnunk a fiunktól vagy lányunktól? Hiszen a „gyermekek gyengék” (1Mózes 33:13). Ezenkívül próbáljunk meg helyesen gondolkodni a győzelemről és a kudarcról. A Biblia azt mondja, hogy a féktelen versengés „hiábavalóság és szélkergetés” (Prédikátor 4:4, NW).

Érdekes módon egy profi baseball-liga volt játékosa azt javasolja a szülőknek, hogy ne essenek túlzásokba a győzelmet és a vesztést illetően. Nem kell mérgelődni, ha a gyermek nincs jó formában, és akkor sem kell felkorbácsolni az érzelmeket, ha megnyeri a mérkőzést. A győzelem nem minden. A szülők inkább örüljenek, hogy a gyermek élvezi a játékot, és olyasmivel foglalkozik, ami az egészségére válik.

Ennek fényében néhány szülő úgy érzi, hogy a szervezett ifjúsági sportok egészségtelen versenyszellemet táplálnak az emberekben. Ez persze nem jelenti  azt, hogy az ilyen szülők gyermekei soha nem vehetnek részt semmilyen közös sporttevékenységben. Sok keresztény szülő például úgy látja, hogy a gyermekei szeretnek összejönni hívőtársaikkal egy udvarban vagy egy közeli parkban, és együtt játszani. Ez a szülőknek is segít, hogy jobban figyelemmel tudják kísérni, milyen társaságban forognak a gyermekeik. A családi kirándulások további lehetőségeket nyújtanak a hasznos játékra. Az igaz, hogy egy udvarban nem ugyanolyan játszani, mint egy győztes csapat tagjaként. Ám soha ne feledjük, hogy a testedzésnek a legjobb esetben is csak némi haszna van, „az Isten iránti odaadás ellenben mindenre hasznos” (1Timóteus 4:8). Ha kiegyensúlyozott szemléletmódot alakítunk ki a sportokról, azzal megóvhatjuk a gyermekeinket az erőszaktól, mely már a sportokban is járványos méreteket ölt.

[Képek a 15. oldalon]

A sport játék legyen és ne harc