Olvasóink írják

Cukorbetegség Szívből köszönöm a „Mi is az a cukorbetegség?” (2003. május 8.) című cikksorozatot. Négyéves korom óta kínoz ez a betegség. Mindig úgy éreztem, hogy az olyan dolgok, mint a házasság és a teljes idejű szolgálat, szóba sem jöhetnek nálam. De ezek a cikkek reménnyel töltöttek el. Most, 17 évesen, a teljes idejű szolgálatot tűztem ki célul, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy sikerüljön elérnem.

A. T., Japán

Rendkívül hasznosnak tartom azt a tanácsot, hogy a családtagok és a barátok ne unszolják a cukorbetegeket, hogy olyan ételeket egyenek, amelyek árthatnak nekik. Nagyon nehéz megállnom, hogy ne fogyasszak én is az ételekből, melyeket a családomnak főzök. Azoknak, akik nem szenvednek cukorbetegségben, ez talán semmiségnek tűnik, de mindenkit biztosíthatok afelől, hogy nem az!

V. N., Olaszország

Ápolónő és tanárnő vagyok. A következő félév elején a cukorbetegséggel fogunk foglalkozni az órákon. A 8. és 9. oldalon található ábra könnyen érthető, fel is fogom használni a tanításban. Köszönöm az ilyen egyszerű nyelvezettel írt orvosi cikkeket.

C. B., Franciaország

Köszönöm a cukorbetegségről szóló cikkeket. Én nem vagyok cukorbeteg, de a 14 éves húgom az. Most már jobban átérzem a helyzetét. Az igaz, hogy áldozatokat kell hoznom érte, de az még mindig könnyebb, mint együtt élni ezzel a betegséggel!

E. D. M, Olaszország

Az édesanyám öt éve cukorbeteg. Gyakran aggódom az egészsége miatt, mivel nagyon messze lakunk egymástól. Küldeni fogok neki egy példányt ebből a folyóiratból. Remélem, hogy a segítségére lesz, amikor én nem tudok mellette lenni.

R. W., Indonézia

Baleset Szívesen olvastam a „Hogyan változtatta meg az életemet egy baleset?” (2003. április 22.) című cikket. Már több mint 30 éve, hogy megsérült a hátam, és ez a cikk segít megbirkóznom a nehézségekkel. Sok mindent átéltem, amit Stanley Ombeva testvér is átélt. Megvigasztalt az a tudat, hogy Isten Szava segít Jehovába vetnünk a bizalmunkat.

G. G., Egyesült Államok

Nagyon meghatott Ombeva testvér őszintesége, amikor arról beszélt, hogy hogyan élte meg a testi fogyatékosságaiból adódó nehézségeket. Alázatra indított, megláttatva velem, hogy az én gondjaim igencsak eltörpülnek az övéi mellett. Arra ösztönzött a cikk, hogy becsüljem meg, amim van.

S. C., Kanada

Ha egy szóval kellene jellemeznem a cikket, azt mondanám: fenomenális! Nem bírtam abbahagyni az olvasást. Elgondolkodtató volt, hogy egyszeriben mennyire megvilágosodtak Ombeva testvérnek azok a bibliaversek, amelyekre a legnagyobb szüksége volt. Ez nekem is segíteni fog, hogy együtt érzőbb legyek másokkal, amikor segítséget nyújtok.

R. G., Egyesült Államok

Bátorító az a tudat, hogy még egy gyülekezeti vénként szolgáló keresztény is érzett ilyenfajta dühöt, és tudja, hogy időbe telik, amíg az ember megtanul együtt élni egy ilyen helyzettel. Ombeva testvér elmondta, hogy még a legnehezebb időszakban sem vált rendszertelenné a szolgálatban. Eltökélt szándékom, hogy követem a példáját.

K. M., Japán

Gyermekkoromban sokat estem, és most szenvedek miatta. Állandó fájdalmaim vannak, nehezen tudok járni, és alig van erőm. Elkeserít, hogy mindez hátráltat a keresztény szolgálatomban. De amikor elolvastam, hogy Ombeva testvér miként küzdötte le a nehézségeit, jobban éreztem magam. Hálásan köszönöm!

E. E., Egyesült Államok