Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hajókázás Kerala vizein

Hajókázás Kerala vizein

Hajókázás Kerala vizein

AZ ÉBREDJETEK! INDIAI ÍRÓJÁTÓL

KÉPZELD EL, hogy egy gyönyörűen berendezett lakóhajón utazol, mely 44 folyó torkolatához el tud vinni. Egy 900 kilométer hosszú holtágrendszerben nyílik erre lehetőséged Délnyugat-Indiában, Kerala államban. Igazán kellemes, egyedülálló élményben van részed, amint a természet lágy ölén ringat a hajó. Ahogyan ráérősen haladtok előre, szemed nem tud betelni a kókuszpálmákkal szegélyezett lagúnák, bujazöld rizsföldek, természetes tavak és ember alkotta csatornák csodálatával. Igen, valószínűleg ezek miatt a holtágak miatt sorolta a National Geographic Traveler Keralát „a közé az első 50 hely közé, melyet az embernek »látnia kell legalább egyszer az életben«”.

Ejtsünk néhány szót a népről is, mely a sok csatorna mentén él. Ők emlékeznek arra az időre, amikor a környékükön még nem jártak turisták, és ötcsillagos szállodák sem voltak. De az életük azóta sem változott túl sokat. Noha vannak köztük, akik ma már az újonnan épített szállodákban vagy más, turizmussal kapcsolatos létesítményekben dolgoznak, a kultúrájuk és a mindennapjaik nagyjából ugyanazok maradtak. Gondozzák a rizsföldeket és a kókuszpálmaligeteket, napi étrendjüket és bevételüket pedig halfogással és a hal eladásával egészítik ki.

Halászat a holtágakon

A halászat itt a mindennapi élet része. Talán még sehol nem láttál olyat, hogy a nők puszta kézzel fogják ki a szalagos indiai tarkasügéreket, a karimeeneket. Kerala holtágain a karimeen egyedülálló módon csemegének számít mind az indiaiaknak, mind a külföldieknek. A nők a holtágak vizében gázolva kutatnak a hal után, edényeik pedig mögöttük lebegnek a vízen. Amikor a halak észreveszik a feléjük közeledő nőket, lemerülnek, és az iszapba fúrják a fejüket. Csakhogy nem járnak túl a nők eszén, mert ők a lábukkal kifinomult érzékkel tapogatják ki a halakat az iszapban. Ezután gyorsan a víz alá nyúlnak, puszta kezükkel megragadják gyanútlan áldozataikat, majd fickándozó zsákmányukat a vízen lebegő edényekbe teszik. Amikor már elegendő mennyiséget fogtak, kimennek a partra, ahol a vásárlóik már alig várják őket. A gazdag emberek nagy élvezetére a nagyobb és drágább halak az ötcsillagos szállodákba kerülnek, a kisebbek pedig a szerényebb anyagi körülmények között élőknek teremtenek ízletes ennivalót.

Kínai halászhálók

A holtágak partjain megszokott látvány a kecses, kínai stílusú halászháló. Ezek is a turisták főbb látnivalói közé tartoznak.

Először állítólag Kubiláj kán udvarának kínai kereskedői hozták a hálókat Kocsín (ma Kochi) városába i. sz. 1400 előtt. Ezeket a halászhálókat – melyeket még most is kézzel vetnek a vízbe – először a kínai, később pedig a portugál telepesek használták. Ma, éppúgy mint 600 évvel ezelőtt, sok indiai halásznak biztosítják a megélhetését, számtalan embernek pedig a táplálékát. Meglepő, hogy egyetlen hálónyi hal egy egész falut el tud látni eledellel. Sok turista albumában különleges helyet foglal el az a romantikus kép, melyen a száradó hálók körvonalai rajzolódnak ki a lemenő nap fényében.

De nemcsak a kínai hálók látványa csábítja a holtágakhoz a turistákat. Minden évben ezreket vonzanak ide a vízi sportok is, például a hagyományos kígyóhajós evezősversenyek.

Evezősverseny a holtágakon

A kígyóhajók hosszú, keskeny kenuk. A hajófarnak kobra formája van, innen ered az elnevezés. A régmúlt időkben a holtágak egymással háborúzó királyai használták ezeket a hajókat a betakarítás utáni háborúikban. Amikor a háborúk végül megszűntek, kevésbé volt szükség a hajókra. Csak a templomi ünnepek idején szelték a vizet ezek a fenséges vízi járművek. Nagy harsonaszóval gyűlt össze rajtuk a legénység, és a feldíszített hajók a helyi kultúra látnivalóiként szolgáltak. Az ünnepi időszak alatt evezősversenyeket tartottak az ünnepségen részt vevő hírességek tiszteletére. Ez a mintegy ezer éve kezdődött hagyomány még ma is él.

Szokás szerint legalább 20 ilyen hajó vesz részt a versenyben. Mindegyikben 100-150 férfiból álló legénység tartózkodik. A hajók hosszában több mint százan ülnek két sorban rövid evezőkkel. Négy kormányos hosszabb evezőkkel a hajófarnál áll, hogy kormányozza a hajót. Két másik férfi a hajó közepén áll, és egy hosszú farúddal a megerősített hajópadlót ütve diktálja a tempót az evezősöknek. Még mintegy fél tucat férfi utazik velük, hogy fokozzák a buzdítást. Ők tapsolnak, fütyülnek, kiabálnak és az evezősök dalait éneklik a legénységnek, hogy biztassák őket az iram tartására. Majd miután a fiatal evezősök egy ideig hajszálpontosan a dobolás ütemére eveztek, minden maradék energiájukat beleadják, hogy látványos küzdelemben elérjék a célvonalat.

India első miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru 1952-ben ellátogatott Aleppibe, a holtágak egyik nevezetes városába, ahol nagy hatással volt rá egy evezősverseny. Mi több, annyira lenyűgözték a látottak, hogy figyelmen kívül hagyva a biztonsági elrendezéseket, beugrott a győztes hajóba, és együtt tapsolt, énekelt az evezősökkel. Miután visszatért Delhibe, ajándékot küldött, egy kígyóhajó ezüstmásolatát, melyen az aláírása és a következő felirat állt: „Az evezősverseny győzteseinek, ami a közösségi élet páratlan eseménye”. Ez az ezüsthajó a díja az évente megrendezésre kerülő versenynek, melyen a Nehru-trófeáért küzdenek meg. Minden évben körülbelül százezren jönnek el megnézni ezeket a versenyeket. Ilyenkor a holtágak egyébként csendes vizei igencsak felpezsdülnek.

Úszó luxusszállodák

Nem a kígyóhajó az egyetlen vízi jármű a holtágakon, mely ide vonzza a turistákat. Egyre népszerűbbek a rizsszállító hajók – a luxuslakóhajókká alakított régi típusú hajók.

Ezek közül sokat újonnan építenek, de ma még léteznek több mint százéves rizsszállító hajók is, melyeket a turizmus kedvéért alakítottak át. Eredetileg kettuvallam néven ismerték őket. Ez a szó azt jelenti, hogy ’hajó csomókkal’. Az egész hajót kenyérfa deszkákból készítették, melyeket kókuszrost köteleket összecsomózva erősítettek egymáshoz, egyetlen szög felhasználása nélkül. Ezeket a hajókat arra használták, hogy rizst és más árukat szállítsanak velük faluról falura, valamint fűszereket messzi vidékekre. A modern szállítási eszközök megjelenésével a hajók csaknem teljesen kimentek a divatból. Majd egy éles elméjű vállalkozó kitalálta, hogy alakítsák át őket lakóhajókká a turistáknak. Terasz, fürdőszobával egybeépített luxushálószoba és gyönyörűen berendezett nappali található a lakóhajókon, ezért úszó szállodáknak lehet nevezni őket. A személyzet bárhová elviszi a hajódat, ahová csak szeretnéd, és bármilyen ételt elkészít, amit csak kívánsz.

Amikor leszáll az este, a hajók vagy a part közelében horgonyoznak le, vagy ha valaki még békésebb, meghittebb helyre vágyik, akkor egy tó közepén. Ott az ember élvezheti a holtágak varázslatos csendjét – persze, csak ha nem zavarja meg a csendet egy-egy álmatlan hal csobbanása a vízben!

Ám az élet nem minden holtágban ennyire nyugodt. Az „emberek halászai” ébren vannak, és lelkesen tevékenykednek a vidéken.

„Emberek halászai” a holtágaknál

Az „emberek halászai” kifejezés Jézustól származik, aki a tanítványaivá vált halászoknak a következőket mondta: „Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket.” Jézus arra a munkára utalt, mellyel segítünk az embereknek az ő tanítványaivá válni (Máté 4:18, 19; 28:19, 20). Ezt a megbízatást Jehova Tanúi ma az egész földön teljesítik, még a holtágakat körülvevő területeken is.

Keralában Jehova Tanúinak 132 gyülekezete van, ezek közül 13 a holtágak területén. Ezekben a gyülekezetekben sokan szintén halászok. Halászat közben az egyikük beszélt Isten Királyságáról egy halásztársának. A férfi nemsokára felismerte a különbséget az egyházának és a Bibliának a tanításai között. A felesége és a négy gyermeke is érdeklődni kezdett az igazság iránt. Elkezdték velük tanulmányozni a Bibliát. Gyorsan előrehaladtak, és hatuk közül négyen már megkeresztelkedtek. Két gyermek még e cél felé halad.

Az egyik gyülekezet tagjai elhajóztak egy kis szigetre, hogy ott prédikáljanak. Mivel nincs oda rendszeres hajójárat, a helyi lakosok kadamakudinak hívják a szigetet, ami azt jelenti, hogy ’ha eljössz, kelepcébe kerülsz’. A Tanúk itt találkoztak Johnyval és a feleségével, Ranival. Bár születésük után katolikusnak keresztelték őket, egy meditációs központba jártak, és annyi pénzt adományoztak ennek a központnak, amennyit csak tudtak. Johnyt nagyon érdekelte a bibliai igazság, és elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Majd kezdte megosztani másokkal újonnan talált hitét. A Biblia igazsága segített neki abbahagyni a dohányzást és a mértéktelen alkoholfogyasztást.

Johny munkája nem volt összhangban a Szentírással, ezért változtatott rajta. Kezdetben ez anyagi gondokat okozott a családjának. De nem sokkal ezután elkezdett rákot fogni, eladta őket, és így el tudta tartani a családját. 2006 szeptemberében keresztelkedett meg, a felesége és a két gyermeke pedig egy évvel később. Az a reménység, hogy örökké élhetnek egy egész világra kiterjedő Paradicsomban, teljesen megváltoztatta az életről alkotott nézetüket (Zsoltárok 97:1; 1János 2:17).

Igazán nagyszerű élmény ellátogatni Kerala holtágaihoz. És nem csupán a kínai halászhálók, a kígyóhajók és a lakóhajók miatt, hanem az itt élő ’emberek halászai’, vagyis Jehova hűséges Tanúi miatt is.

[Térkép a 22–23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

INDIA

KERALA

[Kép a 23. oldalon]

Keralában a halászat a mindennapi élet része

[Forrásjelzés]

Fenti kép: Salim Pushpanath

[Kép a 23. oldalon]

Puszta kézzel halászó nők

[Kép a 24. oldalon]

Kígyóhajós evezősverseny

[Kép a 24. oldalon]

„Kettuvallam”

[Kép a 24–25. oldalon]

Lakóhajó

[Kép a 24–25. oldalon]

Johny és felesége, Rani

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

Salim Pushpanath