Isten ezt mondta Ádámnak: „azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz” (1Mózes 2:17). Ennek a parancsnak nem lett volna semmi értelme, ha Ádámnak így is, úgy is meg kellett volna öregednie és halnia. Ádám tisztában volt vele, hogy ha nem eszik a fáról, akkor nem hal meg.

Ádám és Éva életben maradásához nem volt szükség arra, hogy egyenek erről a fáról. A kertben ugyanis rengeteg gyümölcsfa volt még (1Mózes 2:9). Ha nem fogyasztottak volna a fa gyümölcséből, azt fejezték volna ki, hogy engedelmeskednek annak, akitől az életüket kapták. Azt is elismerték volna, hogy Istennek joga van irányítani az életüket.

Ahhoz, hogy megértsük, miért halt meg Ádám és Éva, alaposabban meg kell vizsgálnunk egy beszélgetést, melynek hosszú távú következményei lettek. Sátán, az Ördög egy kígyó által egy gonosz hazugságot mondott. A Bibliában ez áll: „A kígyó pedig óvatosabb volt minden vadállatnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: »Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek minden fáról a kertben?«” (1Mózes 3:1).

A kérdésre ezt felelte Éva: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, mert különben meghaltok.«” Erre a kígyó ezt mondta az asszonynak: „Bizony nem haltok meg. Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, felnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” Vagyis Sátán azt állította, hogy Jehova hazudik, és visszatart valami jót az ősszüleinktől (1Mózes 3:2–5).

Éva elhitte, amit hallott. Ránézett a fára, és az nagyon hívogató és kívánatos volt. Ezért szakított a gyümölcséből, és evett belőle. A Biblia beszámolója így folytatódik: „Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett” (1Mózes 3:6).

Mennyire elszomoríthatta Istent, hogy a szeretett gyermekei szándékosan engedetlenek voltak vele szemben! Hogyan reagált? Ezt mondta Ádámnak: „[visszatérsz] a földbe, mert abból lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza” (1Mózes 3:17–19). Emiatt „Ádám összesen 930 évet élt, majd meghalt” (1Mózes 5:5). Ádám nem élt tovább az égben vagy egy szellembirodalomban. Nem létezett, mielőtt Jehova megalkotta a föld porából. Így amikor meghalt, olyan élettelen lett,  mint a por, amelyből létre lett hozva. Nem volt többé. Hát nem tragikus?

Mivel Ádám és Éva szándékosan engedetlen volt, elvesztette a tökéletességet és az örök élet lehetőségét. Fizikai változás ment végbe a testükben: tökéletlenek és bűnösök lettek. Viszont azzal, hogy bűnt követtek el, nem csak maguknak ártottak. A bűnös állapotukat az utódaikra is átörökítették. A Róma 5:12-ben ez áll: „egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek. . .”

A Biblia úgy írja le a bűnt és a halált, mint ami egy lepel, „amely beborítja az összes népet”, és mint ami egy szövet, „amely betakar minden nemzetet” (Ézsaiás 25:7). Ez a lepel úgy borítja be az emberiséget, mint egy mérgező köd, amely elől nem lehet elmenekülni. Igen, „Ádám miatt mindenki meghal” (1Korintusz 15:22). Felmerül a kérdés, amelyet Pál apostol is feltett: „Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve ennek a halálnak?” Meg tud valaki? (Róma 7:24).