AHOGY a gőzhajó a Belfast Lough nevű öbölhöz közeledett, a fedélzeten összegyűlt utasok üde zöld dombokat pillantottak meg a kora reggeli fényben. 1910 májusa volt. Az utasok egyike, Charles T. Russell már ötödször érkezett Írországba. A kikötőben két, építés alatt álló, gigászi óceánjáró rajzolódott ki: a tragikus sorsú Titanic * és a testvérhajója, az Olympic. A rakparton egy csoport Bibliakutató várta Russell testvért.

Mintegy 20 évvel korábban Russell testvér elhatározta, hogy nemzetközi körútra indul, mert ezt látta a legjobb módnak arra, hogy Amerikán kívül is terjessze a jó hírt. Az első útja Írországba vezetett, 1891 júliusában. Miközben a City of Chicago fedélzetéről nézte a naplementét Queenstown partjához közeledve, alighanem az járt a fejében, hogy mit meséltek neki a szülei erről az országról, amely egykor az otthonuk volt. Aztán az útitársaival takaros városkákon és festői tájakon utaztak keresztül, és egyértelműen látták, hogy a jelképes szántóföldek készen állnak az aratásra.

Russell testvér összesen hétszer utazott Írországba. Az első látogatása akkora érdeklődést keltett, hogy a későbbi alkalmakkor már százak, időnként ezrek hallgatták kíváncsian. A második útján, 1903 májusában helyi újságok hirdették a belfasti és a dublini nyilvános előadását. Russell elmondása szerint „a közönség nagyon figyelt” az „Egy esküvel megerősített ígéret” című előadásra. Ez Ábrahám hitéről és az emberiségre váró áldásokról szólt.

A jelentős érdeklődés miatt Russell a harmadik európai körútján is ellátogatott Írországba. Öt testvér fogadta őt a kikötőben, amikor egy áprilisi reggelen megérkezett Belfastba 1908-ban. Az aznap estére meghirdetett „Sátán uralmának megdöntése” című előadást mintegy 300 figyelmes vendég hallgatta. Egy akadékoskodó férfinak Russell ügyesen megválaszolt a Szentírásból. Dublinban egy még elszántabb férfi, Mr. O’Connor – a Fiatalok Keresztény Egyesületének (YMCA) a titkára – próbálta a több mint ezerfős hallgatóságot a Bibliakutatók ellen lázítani. Vajon sikerrel járt?

Képzeletben utazzunk vissza az időben, hogy megelevenedjenek előttünk az események. Tegyük fel, hogy egy férfi, akit érdekel a Biblia üzenete, úgy dönt, hogy elmegy a nyilvános előadásra, amelyről a The Irish Times hasábjain olvasott. Már alig talál helyet a zsúfolt előadóteremben. A figyelmét teljesen leköti az ősz hajú, szakállas előadó. Hosszú, fekete felöltőt visel, és élénken gesztikulálva fel-alá járkál az emelvényen, miközben egyik bibliavers után a másikat idézi, hogy  logikusan kifejtse a témát. A férfi ráhangolódik a Biblia igazságának a befogadására. Bár nincs hangosító berendezés, a szónok hangja betölti a termet, így mindenki odafigyel a másfél órás program alatt. Ezután egy kérdés-feleletes részben O’Connor és a társai megpróbálják zavarba hozni az előadót, de ő könnyedén megcáfolja őket a Biblia alapján. A közönség lelkes tapssal fejezi ki az egyetértését. A végén az érdeklődő férfi odamegy a testvérekhez, hogy még többet tudjon meg. A jelenlévők elbeszélései szerint sokan ehhez hasonló módon ismerték meg az igazságot.

1909 májusában Russell testvér a Mauretania fedélzetén hagyta el New Yorkot a negyedik körútjára indulva. Ezúttal Huntsinger testvért is magával vitte, aki gyorsíró volt, így a hosszú úton cikkeket diktálhatott az Őrtoronyba. Russell testvér belfasti előadására 450 helyi lakos jött el, és mintegy 100 főnek már nem is jutott ülőhely, úgyhogy állniuk kellett.

Az ötödik körúton, amelyről a bevezető szól, hasonlók történtek. A Dublinban megtartott előadás végén egy ismert teológus, aki O’Connort kísérte el, minden kérdésére választ kapott a Szentírásból. Ez nagyon tetszett a hallgatóságnak. Másnap a testvérek felszálltak egy Liverpoolba tartó postahajóra, hogy onnan a híres Lusitania * nevű gőzössel visszatérjenek New Yorkba.

1911-ben, Russell testvér hatodik és hetedik útján is meghirdettek nyilvános előadásokat. Tavasszal Belfastban húsz Bibliakutató kétezres hallgatóságot fogadott a „Túlvilág” című előadáson. Dublinban O’Connor újra megjelent, de a vele lévő lelkész ezúttal is választ kapott a kérdéseire a Szentírásból, amit a közönség tapssal díjazott. Az év őszén más városokban is szerveztek előadásokat, melyekre sokan eljöttek. O’Connor száz bajkeverővel próbálta megzavarni a dublini programot, de a résztvevők határozottan kiálltak a szónok mellett.

Akkoriban Russell testvér járt élen a nyilvános előadások tartásában, de tudta, hogy senki sem pótolhatatlan, hiszen ez Isten munkája, nem emberé. Az előre meghirdetett nyilvános előadások – a mai nyilvános összejöveteleink előfutáraiként – nagyszerű eszközök voltak a Szentírásban található igazság megosztására. Ezek hatására a jó hír gyorsan terjedt, és Írország-szerte számos városban alakultak gyülekezetek. (A nagy-britanniai archívumunkból.)