Olivetanus – A francia nyelvű Biblia szerény, alázatos fordítója

1540. szeptember 13-án Collin Pellencnél házkutatást tartanak. Egy titkos helyiségben gyanús iratokra bukkannak, és egy nagy könyvre. A könyv második oldalán e szavak állnak: „P. Robert Olivetanus, a szerény, alázatos fordító”. A könyv egy valdens Biblia. Collin Pellencet őrizetbe veszik, eretnekség vádjával elítélik, és máglyán megégetik.

AKKORIBAN Franciaországban, és Európa más részein, a katolikus egyház üldözte a reformáció híveit, és meg akarta semmisíteni „veszélyes” tanaikat. Az egyik lelkes reformátor, Guillaume Farel elhatározta, hogy megnyeri a francia világot Luther Márton eszméinek, aki a reformáció egyik megalapítója volt. Farel, aki a délkelet-franciaországi Dauphiné tartományból származott, tudta, hogy az emberek meggyőzéséhez kulcsfontosságú az írott szó. Ezért pamfletekre, értekezésekre és Bibliákra volt szüksége. De vajon ki fogja támogatni anyagilag a törekvéseit? Farel a valdensektől várt segítséget, egy olyan vallási csoporttól, mely nagy odaadással prédikált a Bibliáról.

A chanforan-i találkozó

1532 szeptemberének közepén a valdens lelkészek (barbes) találkozót tartottak Chanforan-ban, egy kis faluban, az itáliai Turin közelében. A valdensek és a reformáció vezetői már korábban is folytattak eszmecserét. Ezért Farelt és más reformátorokat is meghívtak a chanforan-i találkozóra. A valdensek meg akartak győződni arról, hogy a tantételeik egyeznek-e Luthernek és követőinek a tanításaival. *

Farel felszólalása nagyon meggyőző volt. Mikor a valdens lelkészek megmutatták neki a régi, kézzel írott Bibliájukat, mely a saját nyelvjárásukon készült, meggyőzte őket arról, hogy támogassák anyagilag a Biblia francia nyelvre történő fordítását. Lefèvre d’Étaples 1523-as, latinból fordított Bibliájával ellentétben ezt az új Bibliát héberből és görögből tervezték lefordítani. De ki lesz képes elvégezni egy ilyen munkát?

Farel tudta, ki lenne erre alkalmas. Pierre Robert-re gondolt, akit Olivetanusként * ismertek. Ez a megbízható fiatal tanár az észak-franciaországi Pikárdiában született. Kálvin János unokatestvére volt, és az első reformátorok közé tartozott. Éveket töltött Strasbourgban, ahol szorgalmasan tanulmányozta a Biblia nyelveit.

 Olivetanus Svájcban élt menekültként, miként Farel és sokan mások is. A barátai kérlelték, hogy vállalja el a fordítást. Többször is nemet mondott, azután mégis elfogadta a megbízást, hogy héberből és görögből franciára fordítsa a Bibliát. A valdensek a nyomtatáshoz szükséges 800 aranykoronából 500-at álltak, amely kész vagyonnak számított.

A varjú és a fülemüle

1534 elején Olivetanus csendes helyre vonult az Alpokban, és „néma tanárainak”, azaz könyveinek a társaságában nekilátott a munkának. Könyvtárát bármelyik mai tudós megirigyelné. A sokféle könyv között volt szír, görög és latin bibliafordítás, rabbinikus szövegmagyarázat, káld nyelvtankönyv, sőt, egy velencei kiadású, héber nyelvű Biblia is.

Olivetanus az Újszövetség fordításához Lefèvre d’Étaples francia szövegét vette alapul, de számos esetben a holland tudós, Erasmus görög szövegét is felhasználta. Olivetanus nem ragaszkodott a katolikus kifejezésekhez. Például a püspök szót felvigyázónak, a misztérium szót titoknak, az egyház szót pedig gyülekezetnek fordította.

Olivetanus elhatározta, hogy az Ószövetséget, amennyire csak lehet, szó szerint fordítja az eredeti héber szövegből. Tréfásan megjegyezte, hogy héberből franciára fordítani olyan, mintha a fülemüle csodálatos énekét meg akarnánk szólaltatni a varjú károgó hangján.

A héber szövegben Olivetanus több ezerszer találkozott Isten nevével a tetragram formában. Az „Örökkévaló” szóval adta vissza, mely gyakori kifejezés lett a protestáns francia Bibliákban. Ám számos esetben a Jehova nevet használta, például a 2Mózes 6:3-ban.

Rendkívüli módon, úgy egy évvel később, 1535. február 12-én elkészült a munkával. Olivetanus elismerte: „már régóta hordoztam [a fordítás] terhét.” Így hát az 1534 és 1535 közötti munkája igazából befejezése volt egy hosszadalmas, fáradtságos folyamatnak. „Megtettem, amit tudtam” – jegyezte meg szerényen. Már csak annyi volt hátra, hogy kinyomtassák az első olyan francia nyelvű Bibliát, melyet nagyrészt az eredeti nyelvekből fordítottak.

Pirot műhelyében

Ekkor került a képbe Pierre de Wingle, avagy Pirot Picard nyomdász, aki Farel egyik barátja volt, és szintén a reformáció híve. Miután a katolikus egyház elüldözte Lyonból, a svájci Neuchâtelben telepedett le 1533-ban. A valdensek pénzéből „felforgató” anyagokat kezdett nyomtatni nagy mennyiségben. Az ő műhelyében készültek például a misét elítélő plakátok, melyek közül néhány a katolikus I. Ferenchez, Franciaország királyához is eljutott.

Pierre de Wingle ismét beindította gépeit, ez alkalommal azért, hogy Bibliát nyomtasson. Hogy a munka gyorsabban menjen,  mind a két nyomdagépnél négy-öt fő dolgozott a betűszedésen és a lenyomatok készítésén. Végül „az 1535-ös esztendő júniusának 4-én” Wingle aláírta Olivetanus Bibliájának kiadói oldalát. Az előszóban a fordító azoknak a híveknek ajánlotta munkáját, akiket „megkeserítettek és gúzsba kötöttek . . . a hiábavaló hagyományok”.

Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A szépen és egyszerűen fogalmazott francia szöveg értékét csak növelte, hogy könnyen olvasható, ízléses gót betűkkel szedték. A két hasábba rendezett szöveget fejezetekre és bekezdésekre osztották. A lapszéli jegyzetek a fordító hozzáértését tanúsítják. Bevezető megjegyzések, függelékek, táblázatok és költemények is gazdagítják a munkát. A mű végén egy rövid, rímbe szedett akrosztichonból a következőt lehet összeolvasni: „Közkinccsé e művet a valdensek tették, kik az evangéliumot mindenfelé hirdeték.”

Egy remekmű balsikere

Bár Olivetanus művét egykor erősen bírálták, ma egyhangúlag tudományos remekműnek tartják. Három évszázadon át ezt vették alapul a protestáns bibliafordításokhoz.

Olivetanus Bibliájából mintegy ezer példány készült, de nem volt nagy keletje. A könyvterjesztés még gyerekcipőben járt, és akkoriban a francia nyelv jelentős változásokon ment át. Ráadásul az ötkilós könyv nem volt éppen megfelelő az utazó prédikátoroknak, és azoknak, akiknek titokban kellett olvasniuk.

Annak ellenére, hogy egy példány eljutott a bevezetőben említett, Franciaországban élő Collin Pellenc otthonába, Olivetanus Bibliája kereskedelmi szempontból tulajdonképpen kudarcba fulladt. 1670-ben, közel másfél évszázaddal később, egy genfi könyvesboltban még mindig árultak belőle egy példányt.

„Sehonnan jött névtelen”

Miután Olivetanus teljesítette a megbízatását, eltűnt a feledés homályában. Különböző álneveken revideálta az általa fordított Újszövetséget, és az Ószövetség egyes részeit. Emellett egy másik kedvelt elfoglaltságának, a tanításnak is időt szentelt. Lelkiismeretes tanár lévén átdolgozta a gyermekeknek írt könyvét (Instruction des enfans). Ez a teljes egészében Szentírásra épülő, francia nyelvű könyv erkölcsi tanulságokat tartalmazott, és megismertette az olvasás alapjaival a gyermekeket. Olivetanus egyik álneve a Belisem de Belimakom volt, melynek jelentése: ’sehonnan jött névtelen’.

Olivetanus 1538-ban, a 30-as évei elején halt meg, feltehetően Rómában. Csak kevesen tudják, milyen fontos szerepe volt ennek a pikárdiai fiatal tudósnak a francia Biblia elterjedésében. Neve csak ritkán tűnik fel lexikonokban, ha egyáltalán feltűnik. Ám ezt aligha vette volna szívére ez a szerény, alázatos fordító, Louys Robert, más néven Olivetanus.

[Lábjegyzetek]

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

Archives de la Ville de Neuchâtel, Suisse/​Photo: Stefano Iori

[Képek forrásának jelzése a 19. oldalon]

Bal oldali kép: Alain Leprince - La Piscine-musée, Roubaix/​Courtesy of the former Bouchard Museum, Paris

Középső és jobb oldali kép: Société de l’Histoire du Protestantisme Français, Paris

[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]

Société de l’Histoire du Protestantisme Français, Paris