EGY koreai újság egyszer a következő érdekes főcímmel jelent meg: „A csodálatos Simcsong, aki nem ismerte Jézust – Vajon a pokolra került?” (The Chosun Ilbo).

A kérdés meglehetősen provokatív volt, ugyanis Simcsong egy közkedvelt koreai népmesehős, aki feláldozta az életét, hogy segítsen a vak édesapján. Az évek során sokan gondoltak rá elismerően. Sőt, Koreában az odaadó lánygyermek megtestesítője lett.

Sokak szemében igazságtalan, sőt felháborító volt a gondolat, hogy ez a lány a pokolra került csupán azért, mert nem volt keresztény. Elvégre a története jóval azelőtt játszódhatott, hogy a falujában bárki tudomást szerzett volna Krisztusról.

A cikk egy pappal készült interjút is közölt. Megkérdezték tőle, hogy azok, akiknek nem volt lehetőségük megismerni Jézust, mind a tüzes pokolban bűnhődnek-e. Mi volt a válasz? „Nem tudjuk. Csak feltételezhetjük, hogy [az ilyen személyek számára] létezik valamiféle isteni gondviselés.”

Egy katolikus enciklopédia kijelenti: „A keresztség elengedhetetlen az üdvözüléshez. Ahogyan Krisztus maga is mondta, ha valaki nem születik újra a víz és a Szentlélek által, nem mehet be Isten országába (Jn 3.5).” Emiatt sokak szerint, ha valaki úgy hal meg, hogy nem volt megkeresztelve, a pokolra kerül, vagy más módon szenved a halála után.

Ám mások ezt képtelenségnek tartják. Több millióan haltak meg úgy, hogy nem ismerték a Bibliát. Vajon ők örök kínzást érdemelnek? Mit mond erről a Biblia?

A Biblia egyértelműen rámutat, hogy Isten nem bünteti meg azokat, akik nem ismerték a követelményeit. A Cselekedetek 17:30 erről biztosít minket: „Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett”. De milyen reménységet tár a Biblia azok elé, akik úgy haltak meg, hogy nem volt lehetőségük megismerni Istent?

A válasz abban rejlik, amit Jézus az egyik mellette haldokló bűnözőnek mondott. A férfi egy kéréssel fordult Jézushoz: „emlékezz meg rólam, amikor a királyságodba jutsz.” Mit válaszolt neki Jézus? „Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban” (Lukács 23:39–43).

Vajon Jézus azt ígérte ennek a férfinak, hogy az égbe fog kerülni? Nem. A férfi nem született újra víztől és szellemtől, ami előfeltétele volt annak, hogy valaki az égi Királyságba jusson (János 3:3–6). Jézus ehelyett azt ígérte neki, hogy újra élni fog „a Paradicsomban”. Mivel a férfi zsidó volt, biztosan ismerős volt neki a földi paradicsom, vagyis az Éden-kert gondolata, melyről a Biblia első könyve ír (1Mózes 2:8). Jézus ígérete szilárd reménységet adott neki, hogy amikor a földön ismét paradicsom lesz, fel fog támadni.

A Biblia azt ígéri, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Az „igazságtalanok” szó azokra utal, akik nem éltek Isten igazságos mércéje szerint, mert nem ismerték az akaratát. Jézus fel fogja támasztani az igazságtalan bűnözőt, akivel beszélt, valamint azt a több millió, vagy talán több milliárd embert, akik szintén tudatlanságban haltak meg. A paradicsomban mindannyiukkal megismertetik majd Isten követelményeit, és így lehetőségük lesz rá, hogy bizonyítsák az Isten iránti szeretetüket azáltal, hogy neki tetszően élnek.

Miután az igazságtalanok feltámadnak, vajon a múltban elkövetett tetteik alapján lesznek megítélve?  Nem. A Róma 6:7 ezt írja: „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.” Az igazságtalanok már a halálukkal lefizették a bűneikért járó büntetést. Éppen ezért az alapján lesznek megítélve, amit a feltámadásuk után tesznek, nem pedig az alapján, amit a haláluk előtt tettek tudatlanságukban. Hogyan válik ez majd a javukra?

A feltámadásuk után az igazságtalanok megismerhetik Isten törvényeit, melyekre bizonyos jelképes tekercsek felnyitásakor fog fény derülni. Ezt követően „a tetteik szerint” lesznek megítélve, vagyis az alapján, hogy engedelmeskednek-e ezeknek a törvényeknek, vagy sem (Jelenések 20:12, 13). Sok igazságtalan számára ez nem egy második esély lesz, hanem az első igazi lehetőség arra, hogy örök életet nyerjen a földön azáltal, hogy megismeri és cselekszi Isten akaratát.

Ez a bibliai tanítás már sokaknak segített, hogy visszanyerjék az Istenbe vetett hitüket. Ez történt Jongszuggal is. Buzgó katolikusként nőtt fel, és a családjában többen is papok voltak. Mivel szeretett volna apáca lenni, bevonult egy kolostorba. Ám csalódott, amikor látta, hogy mi folyik odabent, ezért otthagyta a kolostort. Ezenkívül a pokol tanítását sem tudta elfogadni, mert úgy gondolta, hogy nem lenne sem igazságos, sem szeretetteljes, ha Isten egy tüzes pokolban kínozná az embereket.

Később egy Jehova Tanúja megmutatta neki a következő gondolatot a Bibliából: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük” (Prédikátor 9:5). A Tanú segített neki felismerni, hogy elhunyt szerettei nem gyötrődnek a pokolban, hanem egy alváshoz hasonló állapotban vannak, és várják a feltámadást.

Jongszug rádöbbent, hogy még milyen sokan vannak, akik sohasem hallottak a Bibliában feltárt igazságról, így ösztönzően hatottak rá a Máté 24:14 szavai: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” Ma már ő is prédikálja a jó hírt, és beszél másoknak a csodálatos bibliai reménységéről.

„Nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” – írja a Biblia (Cselekedetek 10:34, 35). Ez az a tökéletes igazságosság, amelyre mindannyian számíthatunk Isten részéről, aki „szereti az igazságosságot és a jogot” (Zsoltárok 33:5).