Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

UTÁNOZZUK A HITÜKET! | DEBÓRA

„Míg fel nem keltem, mint egy anya Izraelben”

„Míg fel nem keltem, mint egy anya Izraelben”

DEBÓRA megindultan körbenéz a Tábor-hegyen álló katonákon. A hajnali fényben azon gondolkodik, milyen bátrak, és hogy Báráknak, a vezetőjüknek milyen erős a hite. Ma próbára lesz téve a hitük és a bátorságuk. Az ellenség kegyetlen, ráadásul számban és felszereltségben is fölényben van. Bárák tízezer katonája mégis felsorakozott, főként azért, mert egy asszony erre bátorította őket.

Debóra Bárákkal a messzeséget fürkészi, a szél belekap ruhájába. A csonkakúp alakú Tábor-hegy fennsíkjáról belátni a mintegy 400 méterrel lejjebb fekvő, délnyugatra elterülő Eszdraelon síkságot. A Kison patak kanyarog végig rajta, mely a Kármel-hegynél ömlik bele a Nagy-tengerbe. A patak medre ma reggel feltehetően száraz, de valami mégis meg-megcsillan a völgyben. Sisera hada közeleg, fegyvereiken villan meg fenyegetően a nap fénye. A hatalmas sereg 900 harci szekérrel büszkélkedhet, melyeknek a kerekei vaspengével vannak ellátva. Sisera vad hévvel vonul a gyengén felszerelt izraeliták ellen, hogy teljesen megsemmisítse őket.

Debóra tudja, hogy Bárák és a katonák tőle várják, hogy megadja a jelet a csata kezdésére. Képes ezt az óriási felelősséget hordozni? Vajon ő az egyetlen asszony a csatatéren? Gondolkodik azon, hogy miért is van ő itt? Nem, egy percig sem. Istene, Jehova szólította fel őket arra, hogy szálljanak szembe Siserával, és azt is megmondta, hogy egy asszony keze vet véget a háborúnak (Bírák 4:9). Mit tanulhatunk a hitről Debórától és ezektől a bátor katonáktól?

„MENJETEK, SZÓRÓDJATOK SZÉT A TÁBOR-HEGYEN”

Amikor a Biblia először beszél Debóráról, prófétanőként utal rá. Ez a megjelölés szokatlan a Bibliában, de semmiképpen sem egyedi. * Debórának más feladatai is voltak. Nyilvánvalóan Jehova útmutatását tolmácsolta a népnek, amikor vitás ügyek merültek fel (Bírák 4:4, 5).

Debóra Efraim hegyvidékén élt, két város, Bétel és Ráma között. Ott egy pálmafa alatt ülve adta át Jehova utasításait a népnek. A megbízatása minden bizonnyal nehéz volt, de ő nem ijedt meg tőle. Nagy szükség volt a munkájára. Később egy ihletett énekben, amelynek a megkomponálásában ő is részt vett, így jellemezte a hűtlen népet: „Új isteneket választottak, de aztán volt is harc a kapukban!” (Bírák 5:8). Mivel az izraeliták elhagyták Jehovát, és más isteneket imádtak, Jehova engedte, hogy az ellenségeik kezébe essenek. A kánaánita Jábin király és hatalmas hadvezére, Sisera zsarnokoskodott felettük.

Sisera nevének már pusztán az említése is rettegést keltett Izraelben. A kegyetlen kánaánita vallást és kultúrát gyermekáldozatok és templomi prostitúció jellemezte. Milyen lehetett, amikor a kánaánita hadvezér és serege uralkodott az ország felett? Debóra énekéből kiderül, hogy az utazás szinte lehetetlen volt, és a falvak lakatlanok lettek (Bírák 5:6, 7). Elképzelhető, hogy az emberek az erdőkben és a hegyekben húzták meg magukat. Féltek, hogy megtámadják őket, elrabolják a gyermekeiket és megerőszakolják a feleségeiket, ezért nem mertek kimenni az utakra, földet művelni és fal nélküli településeken élni. *

Húsz év után Jehova úgy látta, hogy makacs népe kész változni. Ahogy Debóra és Bárák ihletett énekében Debóra elmondja, szörnyű körülmények uralkodtak addig, „míg én, Debóra, fel nem keltem, míg fel nem keltem, mint egy anya Izraelben.” Nem tudjuk pontosan, hogy Debóra, akinek a férjét Lappidótnak hívták, szó szerint is anya volt-e, de ezt a kijelentést jelképesen kell érteni. Jehova utasítására Debóra valójában anyaként védelmezte a népet. Jehova parancsolta neki, hogy hívja magához Bárák bírót, egy erős hitű férfit, és szólítsa fel, hogy szálljon szembe Siserával (Bírák 4:3, 6, 7; 5:7).

Debóra bátorította Bárákot, hogy harcoljon Isten népéért

„Menjetek, szóródjatok szét a Tábor-hegyen” – parancsolta Jehova Debóra által. Báráknak 10 000 embert kellett felsorakoztatnia Izrael két törzséből. Debóra közvetítette Jehova ígéretét, miszerint a hatalmas Siserát 900 harci szekerével együtt meg fogják semmisíteni. Ez biztosan meglepte Bárákot. Izraelnek nem volt hadserege, és gyakorlatilag fegyverei sem. Bárák ennek ellenére beleegyezett, hogy harcba száll Sisera ellen, de csak akkor, ha Debóra is vele tart a Tábor-hegyre (Bírák 4:6–8; 5:6–8).

A kérése miatt sokan úgy gondolják, hogy Báráknak nem volt elég hite, de ez nem így van. Végül is nem fegyvereket kért Jehovától. Bárák bízott Istenben, ezért sokkal többet jelentett neki, hogy Jehova képviselője velük van, hogy erősítse őt és az embereit (Héberek 11:32, 33). Jehova kedvezően ítélte meg Bárák kérését, megengedte, hogy Debóra velük tartson. Azonban Jehova azt is megjövendölte Debóra által, hogy a végső győzelem nem egy férfié lesz (Bírák 4:9). Isten úgy döntött, hogy egy asszony fogja megölni a gonosz Siserát.

Napjainkban a nőket nagyon sok igazságtalanság és erőszak éri. Ritkán kapják meg azt a tiszteletet, ami Isten szerint megilleti őket. Isten azonban egyformán értékesnek tartja a nőket és a férfiakat, és ugyanúgy elnyerhetik a tetszését (Róma 2:11; Galácia 3:28). Debóra példája arra emlékeztet minket, hogy Isten a nőket is megbízza különleges feladatokkal, és kitünteti őket a bizalmával és a figyelmével. Fontos, hogy sose tekintsünk úgy a nőkre, ahogy az a világban megszokott.

„RENGETT A FÖLD, CSEPEGETT AZ ÉG”

Bárák felsorakoztatja a seregét. Tízezer bátor férfi gyűlt össze, hogy szembeszálljon Sisera félelmetes haderejével. Amint Bárák a Tábor-hegyre vezeti az embereit, örül, hogy valamivel bátoríthatja őket. A Bibliában ez áll: „Debóra is fölment vele” (Bírák 4:10). Óriási biztatást jelent a katonáknak, hogy ez a bátor nő velük tart a Tábor-hegyre, és önként kockára teszi az életét az oldalukon, mert őszintén hisz Jehova Istenben.

Amikor Sisera megtudja, hogy az izraeliták fel mertek állítani ellene egy hadsereget, gyorsan a tettek mezejére lép. Több kánaánita király is csatlakozik Jábin királyhoz, aki valószínűleg a leghatalmasabb közülük. A föld is reng, ahogy Sisera serege megindul a csatarendbe állított szekereivel. A kánaániták biztosra veszik, hogy gyorsan vereséget mérnek majd az izraeliták szánalmas kis seregére (Bírák 4:12, 13; 5:19).

Vajon mit tesz Debóra és Bárák a közeledő ellenséget látva? Ha a Tábor-hegy lejtőin maradnak, előnyt kovácsolhatnak a helyzetükből, mivel a kánaániták szekerei sokkal hatékonyabbak sík terepen. De Bárák követni akarja Jehova útmutatását, ezért Debóra jelére vár. Végre elérkezik a várva várt pillanat! Debóra ezt mondja: „Kelj fel, mert ez az a nap, amelyen Jehova a kezedbe adja Siserát. Hát nem Jehova vonul előtted?” Majd ezt olvassuk: „Bárák lement a Tábor-hegyről, mögötte a tízezer emberrel” (Bírák 4:14). *

Az izraeliták megindulnak a lejtőn, ki a nyílt síkságra, egyenesen a félelmetes harci szekerek felé. Vajon Jehova előttük vonul, ahogy azt Debóra megígérte? Ez hamarosan kiderül. Ezt olvashatjuk: „rengett a föld, csepegett az ég”. Sisera büszke seregében teljes a zűrzavar. Az eső igencsak szakad. Úgy tűnik, hamarosan kész sártengerré változik a völgy. A nehéz, vaspengével terhelt szekerek most inkább hátrányt jelentenek, mintsem előnyt. Annyira belesüllyednek a sárba, hogy meg sem tudják őket mozdítani (Bírák 4:14, 15; 5:4).

Bárák és emberei mit sem törődve az égszakadással, egyenesen a kánaánitáknak rohannak. Pontosan tudják, ki okozza a vihart. Végrehajtják Isten ítéletét, és egyetlen katonát sem hagynak életben Sisera seregéből. A Kison patak megárad, kilép a medréből, és magával sodorja a holttesteket a Nagy-tenger felé (Bírák 4:16; 5:21).

Ahogy Debóra megjövendölte, Jehova harcolt a népéért, és legyőzte Sisera seregét

Ma Jehova nem küldi szó szerinti csatába a szolgáit, de azt kéri tőlük, hogy vegyenek részt egy jelképes hadviselésben (Máté 26:52; 2Korintusz 10:4). Akkor állunk Isten mellé ebben a csatában, ha törekszünk rá, hogy engedelmeskedjünk neki. Ám ehhez bátorság kell, mert Isten szolgái ma kegyetlen üldözéssel is szembekerülhetnek. Jehova azonban nem változott meg. Megvédi azokat, akik hisznek és bíznak benne, akárcsak Debóra, Bárák és a bátor katonák az ókori Izraelben.

„FELETTÉBB ÁLDOTT AZ ASSZONYOK KÖZT”

Mi történik a csatatéren? A leggonoszabb kánaánitának sikerül elmenekülnie. Az Isten népén zsarnokoskodó Sisera kicsúszik az izraeliták keze közül, és futva menekül. Hátrahagyja a katonáit, nem törődve azzal, hogy odavesznek a mocsárban. A legközelebbi szövetségese felé tart. Retteg, hogy az izraeliták megtalálják, ezért kilométereken át rohan a nyílt terepen a kenita Héver sátrai felé. Ez a férfi különvált a nomád életet élő többi kenitától, és úgy tűnik, egyezséget kötött Jábin királlyal (Bírák 4:11, 17).

Sisera teljesen kimerülve érkezik meg Héver táborába. Héver viszont nincs ott, csak a felesége, Jáhel. Sisera kétségkívül úgy gondolja, hogy Jáhel tiszteletben fogja tartani az egyezséget, melyet a férje Jábin királlyal kötött. Valószínűleg eszébe sem jut, hogy egy asszony másképp gondolkodjon vagy cselekedjen, mint a férje. Ám Sisera egyáltalán nem ismeri Jáhelt. Ez az asszony nyilván látta, hogy milyen kegyetlenül elnyomják a kánaániták Izraelt. Valószínűleg azzal is tisztában van, hogy a döntés az ő kezében van. Segíthet ennek a gonosz embernek, de akár Jehova mellé is állhat, és csapást mérhet Isten népének az ellenségére. De mégis mit tehetne? Hogyan győzhetne le egy nő egy ilyen erős, harcedzett férfit?

Jáhelnek gyorsan ki kell találnia valamit. Felajánlja Siserának, hogy megpihenhet a sátorban. A férfi arra utasítja, hogy ha keresnék, senkinek se árulja el, hogy itt van. Jáhel betakarja, és amikor a férfi vizet kér, zsíros tejet ad neki. Sisera mély álomba merül. Jáhel ekkor kezébe vesz egy sátorcöveket és egy kalapácsot, melyeket sátorlakóként igen gyakorlottan használ. Leguggol Sisera feje mellé. A feladat ijesztő, hiszen végre kell hajtania Jehova ítéletét. Egy pillanatnyi tétovázás is katasztrófához vezethet. Vajon Isten népére gondol, arra, hogy évtizedeken át mennyire kegyetlenül bánt velük Sisera? Vagy esetleg arra, milyen megtiszteltetés Jehova oldalán állni? A Biblia nem beszél erről. De egyet biztosan tudunk: Sisera hamarosan halott (Bírák 4:18–21; 5:24–27).

Később megérkezik Bárák, és a férfit keresi. Jáhel megmutatja neki a holttestet. Amikor Bárák meglátja a halántékán átszúrt Siserát, tudja, hogy Debóra próféciája beteljesedett. Egy nő ölte meg a hatalmas harcost. Napjainkban a kritikusok becsmérlően beszélnek Jáhelről, de nem így Bárák és Debóra. Az énekükben arra kaptak ihletést, hogy Jáhelt a bátor tettéért így dicsérjék: „felettébb áldott az asszonyok közt” (Bírák 4:22; 5:24). Figyeld meg, milyen nagylelkű volt Debóra. Nem sajnálta Jáheltől a dicséretet. Csak az számított neki, hogy Jehova szava valóra vált.

Sisera halálával Jábin király elveszítette a hatalmát Izrael felett. Végre véget ért az elnyomás, és 40 évig béke uralkodott (Bírák 4:24; 5:31). Debóra, Bárák és Jáhel áldásban részesült, amiért Jehova Istenben bízott. Ha Debórához hasonlóan bátran állást foglalunk Jehova mellett, és másokat is erre ösztönzünk, Jehova győzelmet ad nekünk, és igazi békénk lesz.

^ 7. bek. Mirjam, Hulda és Ézsaiás felesége is prófétanő volt (2Mózes 15:20; 2Királyok 22:14; Ézsaiás 8:3).

^ 9. bek. Debóra énekéből látszik, hogy Sisera a hadjárataiból sokszor nagy zsákmánnyal tért haza. Lányokat is foglyul ejtett, néha egy katonájának több is jutott. A Bírák 5:30-ban használt „anyaméh” szó azt sejteti, hogy azért rabolták el ezeket a nőket, hogy gyerekeket szüljenek. A nők megerőszakolása valószínűleg mindennapos volt.

^ 17. bek. A Bibliában két feljegyzést is találunk erről a csatáról. A Bírák könyvének 4. fejezete történelmi elbeszélés, míg az 5. fejezet Debóra és Bárák énekét tartalmazza. A két beszámoló kiegészíti egymást, mindkettőben olyan részletek vannak, melyek a másikban nem szerepelnek.