A vér, amely valóban életeket ment

Az előbb említett információk pontjai bizonyára érhetőek. Bár a vérátömlesztést az emberek többnyire életmentőnek tekintik, valójában igen kockázatos. Minden évben ezrek halnak meg vérátömlesztés következtében; ugyanakkor pedig ennél sokkal többen komolyan megbetegszenek, és hosszú távon is megmaradó következményekkel néznek szembe. Így még orvosi szempontból is helyénvaló ma az a bölcs bibliai parancsolat, hogy ’tartózkodjatok a vértől’ (Cselekedetek 15:28, 29).

Sok veszélytől megóvja a betegeket az, ha a vér nélküli orvosi kezelést választják. Azok a  gyakorlott orvosok, akik elfogadják a kihívást, és Jehova Tanúin ilyen kezelést alkalmaznak, kifejlesztettek egy olyan módszert, amely biztonságos és hatásos, amint azt számos orvosi beszámoló bizonyítja. Nem sértik meg az értékes orvosi alapelveket azok az orvosok, akik vér felhasználása nélkül végeznek magas színvonalú gyógyító munkát. Ezzel inkább elismerik, hogy a betegnek jogában áll tudni a kockázatokat és az előnyöket, és ezáltal megalapozott döntést hozni arról, mi történjék a testével és az életével.

Tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindenki ért egyet a kérdés ilyen megközelítésével. Az emberek lelkiismereti és etikai szempontból, valamint az orvosi problémák szemléletét illetően különbözőek. Sokan, beleértve néhány orvost is, nehezen tudják elfogadni a beteg döntését a vértől való tartózkodással kapcsolatban. Egy New York-i sebész ezt írta: „Soha nem fogom elfelejteni, ahogy 15 évvel ezelőtt segédorvosként ott álltam egy Jehova Tanúja ágyánál, aki nyombélfekélye miatt elvérzett. Kívánságát tiszteletben tartottuk, így nem kapott vérátömlesztést, de még most is emlékszem arra a borzasztó csalódásra, amit mint orvos éreztem.”

Ez az orvos kétségkívül hitt abban, hogy a vér életmentő lehetett volna. Mindazonáltal egy évvel később, hogy ezt írta, a The British Journal of Surgery (1986. október) arról számolt be, hogy a vérátömlesztés megjelenése előtt a gyomor–vékonybél szakasz vérzése esetében „mindössze 2,5 százalék volt a halálozási arány”. Mióta általánossá vált a vérátömlesztés, ’a legátfogóbb tanulmányok 10 százalékos halálozásról számolnak be’. Miért lett a halálozási arány az előző négyszerese? A kutatók így vélekedtek: „Úgy tűnik, az idő előtt alkalmazott vérátömlesztések miatt megfordul a vérzés által kiváltott véralvadás-fokozódási reakció, melynek következtében a vérzés újra megindul.” Amikor tehát a Tanú vérző nyombélfekélye ellenére visszautasította az átömlesztést, döntésével valójában a legjobb kilátásai lehettek a túlélésre.

A már idézett sebész hozzátette: „Az idő múlása és sok beteg kezelése megváltoztatja az egyén távlati elképzelését, és ma a beteg és orvosa közötti bizalmat, valamint a beteg óhajának tiszteletben tartását sokkal fontosabbnak tartom, mint azt az új orvosi technológiát, amely körülvesz bennünket . . . Érdekes, hogy a csalódást most annak a rendkívüli betegnek a rendíthetetlen hite iránti tisztelet és nagyrabecsülés váltja fel.” Majd így fejezte be: ’Ez emlékeztet engem arra, hogy mindig tisztelnem kell a beteg személyes és vallási óhajait, függetlenül érzéseimtől vagy a következményektől.’

Te talán már felismertél valamit, amit sok orvos immár „az idő múlása és sok beteg kezelése” által szintén egyre inkább helyesen ítél meg. Még a leggondosabb orvosi törődés mellett, a legjobb kórházakban is meghalnak az emberek. Vérátömlesztéssel vagy anélkül, az emberek meghalnak. Mindannyian öregszünk, életünk vége egyre közelebb kerül. Ez nem fatalizmus! Ez realitás! A halál az élet ténye.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy azok az emberek, akik figyelmen kívül hagyják Isten vérrel kapcsolatos törvényét, gyakran ennek azonnali vagy későbbi negatív hatását tapasztalhatják;  néhányan meg is halnak a kapott vér következtében. De azok sem nyernek vég nélküli életet, akik túlélik a betegséget. Így a vérátömlesztés nem menti meg örökre az életet.

A legtöbb ember, aki vallási és/vagy orvosi okok miatt elutasítja a vért, de elfogad más alternatív orvosi kezelést, nagyon is helyesen jár el. Ezáltal meghosszabbíthatja az életét évekkel. De nem teheti végtelenné.

Annak felismerése, hogy minden ember tökéletlen és előbb-utóbb meghal, elvezet bennünket ahhoz az alapvető igazsághoz, amit a Biblia mond a vérről. Ha megértjük és értékeljük ezt az igazságot, látni fogjuk, hogyan képes a vér ténylegesen megmenteni az életet — a mi életünket — maradandóan.

AZ EGYETLEN ÉLETMENTŐ VÉR

Amint azt korábban már említettük, Isten az egész emberiségnek megtiltotta a vér fogyasztását. Miért? Azért, mert a vér az életet jelképezi (1Mózes 9:3–6). Ezt később az Izraelnek adott Törvénygyűjteményben is kijelentette. Abban az időben, amikor a Törvénygyűjteményt megerősítette, a feláldozott állatok vérét az oltárra hintették (2Mózes 24:3–8). A gyűjteményben levő törvények rámutattak arra, hogy minden ember tökéletlen és bűnös, amint azt a Biblia állítja. Isten közölte az izraelitákkal, hogy a számára felajánlott állatáldozatok révén ismerhetik el bűneik megbocsátásának szükségességét (3Mózes 4:4–7, 13–18, 22–30). Tudjuk, hogy amit Isten akkor kért, nem azonos azzal, amit ma kíván az igaz imádóitól. Mégis számunkra most alapvető fontosságú.

 Isten maga jelentette ki az áldozatok alapjául szolgáló elvet: „Mert a hústest lelke [vagy élete] a vérben van, és én az oltárra adtam azt néktek, hogy kiengesztelődést szerezzen a lelketek számára, mert a vér szerez kiengesztelést a benne lévő lélek által. Ezért mondtam Izrael fiainak: ’Egyetlen lélek se egyen vért közületek’ ” (3Mózes 17:11, 12).

Az Engesztelés Napjának nevezett ősi ünnepen Izrael főpapja a feláldozott állatok vérét bevitte a templom legszentebb részébe, ami az Isten imádatának központja volt. Tettével jelképes módon arra kérte Istent, fedezze el az emberek bűneit (3Mózes 16:3–6, 11–16). Azok az áldozatok nem távolítottak el ténylegesen minden bűnt, ezért ezt a szertartást minden évben meg kellett ismételni. Mégis, a vér használatának ez a módja jelentőségteljes mintául szolgált.

A Biblia egyik legfőbb mondanivalója szerint Isten végül egy tökéletes áldozatról gondoskodik majd, amely képes teljes kiengesztelést nyerni minden hívő ember bűnéért. Ezt nevezzük váltságáldozatnak, amelynek középpontjában a megjövendölt Messiás vagy Krisztus áll.

A Biblia összehasonlítja a Messiás szerepét azzal, ami az Engesztelés Napján történt: „Amikor Krisztus eljött mint a jövendő jó dolgok főpapja, a nagyobb és tökéletesebb [sátorba] lépett be, amelyet nem emberkéz alkotott, . . . nem is bakok és tulkok vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szent helyre [az égbe], és örök megmentést szerzett számunkra. Igen, a Törvény szerint csaknem minden vérrel tisztul meg, és vérontás nélkül nincs bocsánat” (Zsidók 9:11, 12, 22).

Így világossá válik, miért szükséges a számunkra a vérrel kapcsolatban, hogy Isten álláspontjával rendelkezzünk. Mint Teremtőnek, jogában állt meghatározni a vér kizárólagos felhasználási módját. Az ősi időkben az izraelitáknak egészségügyi szempontból a javukra vált az, hogy nem vettek magukhoz állati vagy emberi vért, de nem ez volt a legfontosabb kérdés (Ésaiás 48:17). El kellett kerülniük azt, hogy életüket vérrel tartsák fenn, elsősorban nem azért, mert egészségtelen a vér fogyasztása, hanem azért, mert szentségtelen Isten előtt. Nem azért voltak eltiltva a vértől, mert szennyezett volt, hanem azért, mert különleges értéke volt a megbocsátás elérésében.

A váltságdíjról szólva Pál apostol kijelentette: „Őáltala [Krisztus] van szabadulásunk vérének váltságdíja következtében, vétkeink megbocsátása az ő ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint” (Efézus 1:7). Az itt található eredeti görög szó helyes fordítása „vér”, de számos bibliaváltozat ehelyett hibásan a „halál” szót használja. Így az olvasók esetleg nem érzékelik, hogy a hangsúly a Teremtőnk vérrel kapcsolatos álláspontján van, valamint azon az áldozati értéken, amit Ő annak tulajdonított.

A Biblia fő témája a köré a tény köré épül, hogy Krisztus mint tökéletes váltságáldozat meghalt, de nem maradt halott. Követve azt a mintát, amit Isten az Engesztelés Napjával adott, feltámasztotta Jézust, hogy „megjelenjen értünk Isten színe előtt” az égben. Ott bemutatta áldozati vérének értékét (Zsidók 9:24). A Biblia felhívja a figyelmünket, hogy kerüljünk mindent, ami odáig vezetne, hogy ’az Isten Fiát lábbal tapossuk, vérét közönséges értékűnek tekintsük’. Csak így tarthatunk fenn jó kapcsolatot és békét Istennel (Zsidók 10:29; Kolossé 1:20).

ÉLVEZD A VÉR ÁLTAL MEGMENTETT ÉLETET

Ha megértjük azt, amit Isten a vérről mond, eljutunk odáig, hogy komolyan értékeljük annak életmentő értékét. Az Írások úgy mutatják be Krisztust, mint az egyetlent, aki ’szeret minket és aki megszabadított bűneinktől a saját vére által’ (Jelenések 1:5; János 3:16). Igen,  Jézus vére által teljes és örökké tartó megbocsátást nyerhetünk bűneinkért. Pál apostol ezt írta: „Mivel azért az ő vére most igazságosnak nyilvánított bennünket, mennyivel inkább megmenekülünk a haragtól.” Ez az a mód, ahogyan maradandóan megmenthető az élet vér által (Róma 5:9; Zsidók 9:14).

Jehova Isten hosszú-hosszú idővel ezelőtt biztosítékot adott arra, hogy Krisztus által ’áldásban részesül a föld összes nemzete’ (1Mózes 22:18). Ez az áldás magában foglalja a föld valódi paradicsommá történő újjápítését. Akkor a hívő emberiség nem szenved többé betegségtől, öregedéstől, sőt a haláltól sem; élvezni fogja azokat az áldásokat, amelyek messze felülmúlják mindazt, amit bármely orvosi személyzet tud nyújtani számunkra átmeneti segítségként. Ez a csodálatos ígéretünk van: „És letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem fájdalom, sem jajkiáltás, sem gyász nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4).

Milyen bölcs dolog hát megszívlelni Isten valamennyi követelményét! Ez magában foglalja azt, hogy engedelmeskedünk a vérrel kapcsolatos utasításának azáltal is, hogy még orvosilag indokoltnak tartott helyzetekben sem használjuk fel azt helytelenül. Így nem csupán pillanatnyilag fogunk élni. Inkább igazi értékelésünket bizonyítjuk az élet iránt, valamint az iránt, hogy reményünk lehet egy örökké tartó életre emberi tökéletességben.

[Kiemelt rész a 25. oldalon]

Isten emberei elutasították életük fenntartását vér által, nem azért, mert ez az eljárás egészségtelen volt, hanem azért, mert szentségtelen volt, nem azért, mert a vér szennyezett volt, hanem azért, mert különleges értéke volt.

[Kép a 24. oldalon]

„Őáltala [Jézus] van szabadulásunk vérének váltságdíja következtében, vétkeink megbocsátása” (Efézus 1:7)

[Kép a 26. oldalon]

Az élet Jézus vére általi megmentése megnyitja az utat a vég nélküli egészséges élethez egy földi paradicsomban