Tíz nappal Jézus égbe menetele után, pünkösdkor a szent szellem kitöltése ékesen bizonyította, hogy Jézus már valóban az égben van. Ami pedig ezután történt, az újabb bizonyítékkal szolgált. Amikor István tanítványt megkövezték a hűséges tanúskodásáért, így kiáltott fel a halála előtt: „Íme! Látom az egeket megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján” (Cselekedetek 7:56).

Miközben Jézus az égben volt az Atyjával, arra a parancsra várt, amit Isten Szava előre megjövendölt. Dávid ihletés alatt ezt írta: „Ez Jehova kijelentése az én Uramhoz [Jézushoz]: »Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.«” A várakozási időszak után Jézusnak győzedelmeskednie kell az ellenségei között (Zsoltárok 110:1, 2). De mit csinált Jézus az égben mialatt arra várt, hogy harcra keljen az ellenségeivel szemben?

I. sz. 33 pünkösdjén megalakult a keresztény gyülekezet. Jézus uralkodni kezdett az égből a szellemmel felkent tanítványai felett (Kolosszé 1:13). Irányította a prédikálómunkájukat, és felkészítette őket a jövőbeni szerepükre. Milyen szerepre? Akik halálukig hűségesek maradnak, végül feltámadnak, és társkirályokként szolgálnak Jézussal a királyságban.

Az egyik rendkívüli személy, aki a jövőben Jézus társkirálya lesz, az Saul, vagy ismertebb római nevén Pál. Zsidó származású volt, és mindig buzgón betartotta Isten törvényét. A zsidó vallási vezetők azonban annyira félrevezették őt, hogy még István megkövezését is helyeselte. Majd „fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegve az Úr tanítványai ellen” Damaszkuszba indult. Kajafás főpap bízta meg, hogy tartóztassa le Jézus tanítványait, és hozza őket vissza Jeruzsálembe (Cselekedetek 7:58; 9:1). Ám az úton hirtelen világosság ragyogott fel körülötte, és a földre esett.

„Saul, Saul, miért üldözöl engem?” – kiáltotta egy láthatatlan forrásból jövő hang. „Ki vagy, Uram?” – kérdezte Saul. „Jézus vagyok, akit te üldözöl” – hangzott a válasz (Cselekedetek 9:4, 5).

 Jézus azt mondta Saulnak, hogy menjen Damaszkuszba, és ott várjon addig, míg újabb utasítást kap. De vezetni kellett őt, mert a természetfeletti fénytől megvakult. Jézus megjelent Anániásnak is, egy Damaszkuszban élő tanítványának. Arra kérte, hogy a városban keresse meg Sault egy bizonyos utcában. Anániás először félt ettől, de Jézus megnyugtatta: „választott edényem ő, hogy elvigye a nevemet a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is.” Saul visszanyerte a látását, és ott, Damaszkuszban „elkezdte prédikálni a zsinagógákban Jézust, hogy Ő az Isten Fia” (Cselekedetek 9:15, 20).

Jézus segítségével Pál és a többi evangéliumhirdető folytatta a prédikálómunkát, melyet Jézus elkezdett. Isten megáldotta őket, és siker koronázta a munkájukat. 25 évvel azután, hogy Jézus megjelent Pálnak a damaszkuszi úton, Pál azt írta, hogy a jó hírt „az ég alatt levő egész teremtésben” prédikálták (Kolosszé 1:23).

Évekkel később Jézus a kedvelt apostolának, Jánosnak látomássorozatot adott, amely a Jelenések könyvében található a Bibliában. A látomásokban János megláthatta, amint Jézus visszatér királyi hatalommal (János 21:22). „Ihletés által [János eljutott] az Úr napjára” (Jelenések 1:10). Mikor kezdődött el az Úr napja?

A bibliai próféciák gondos tanulmányozásából kiderül, hogy a mi időnkben. 1914-ben kitört az első világháború. Az azóta eltelt évtizedeket egyre több háború, csapás, éhínség, földrengés és hasonló katasztrófák jellemzik. Világszerte beteljesítik azt a jelet, melyet Jézus adott az apostolainak a jelenlétéről és a vég idejéről (Máté 24:3, 7, 8, 14). A királyságról szóló jó hírt pedig most nem csupán a Római Birodalomban, hanem az egész földön prédikálják.

János ihletés által leírta, mit jelent mindez: „Most lett meg a megmentés, az erő és a királyság a mi Istenünktől, és az ő Krisztusának hatalma” (Jelenések 12:10). Igen, Isten királysága az égben – melyet Jézus mindenütt hirdetett – valóban létrejött!

Ez igazán csodálatos hír Jézus minden hűséges tanítványának. Ám figyelmet fordítanak János további szavaira is: „Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:12).

Tehát Jézus már nem várakozik Atyja jobbján. Királyként uralkodik, és hamarosan elpusztítja minden ellenségét (Héberek 10:12, 13). És vajon milyen izgalmas események várnak még ránk?