1. Te jól ismersz, Jehova Isten;

ha lefekszem, ha fölkelek, tudod.

Kutatod szívem, gondolatom érted;

figyeled utam és a szavam,

alkotóm.

A méhben titkon formálódtam,

de szemed látta csontjaimat már.

Könyvedbe írva ott volt minden részlet;

hatalmad dicsérem; szeretem

sok csodád.

Nincsen rá szó, hogy mily nagy bölcsességed;

a kezed műve oly csodálatos!

Elnyelhet bár az éj sötétje engem,

te ott is rám találnál, tudom jól.

A színed elől hova futnék?

Hol rejtőznék, ó, hova mehetnék?

Sem le a sírba, sem a magas égbe. . .

Ilyen hely nincs e széles földnek

kerekén.