HOGYAN fordították a Bibliádban a Zsoltárok 83:18-at? (Némelyik fordításban ez a 19. vers.) A Szentírás új világ fordítása így adja vissza ezt a verset: „Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Számos más bibliafordítás is hasonlóan fogalmaz. De sok olyan fordítás is van, amely kihagyja a Jehova nevet, és valamilyen címmel helyettesíti, mondjuk az „Úr” vagy az „Örökkévaló” szóval. Minek kell állnia ebben a versben? Egy címnek vagy a Jehova névnek?

Ez a vers egy névről beszél. Héberül — ahogyan eredetileg a Biblia nagy része íródott — egy páratlan személynév található itt. Héber betűkkel írva így néz ki: יהוה (JHVH). Magyarul általában „Jehovának” fordítják. Vajon csak egy bibliaversben fordul elő ez a név? Nem, a Héber Iratok eredeti szövegében közel 7000-szer található meg!

Mennyire fontos Isten neve? Gondoljunk csak a mintaimára, mely Jézus Krisztustól származik, és így kezdődik: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved” (Máté 6:9). Később Jézus ezt mondta imában Istennek: „Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” Isten erre így szólt az égből: „Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni” (János 12:28). Nem kétséges, hogy Isten neve rendkívül fontos. Akkor hát miért hagyta ki némelyik fordító a bibliafordításából, és miért használt helyette különböző címeket?

Úgy tűnik, ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy sokak szerint nem szabad használni a nevet, mivel nem tudjuk, hogyan ejtették ki eredetileg. Az óhéber írásban nem szerepelnek magánhangzók, ezért ma senki sem tudja biztosan, hogy a bibliai időkben hogyan ejtették ki pontosan a JHVH betűkapcsolatot. Akkor ne is használjuk Isten nevét? Annak idején a Jézus nevet talán Jésuának ejtették, de az is lehet, hogy Jehosuának; bizonyosat senki sem tud mondani. Az emberek ma  világszerte mégis használják a Jézus név különféle változatait, a saját nyelvükön megszokott kiejtéssel. Nem vonakodnak a használatától, csak mert nem tudják, hogyan ejtették ki az első században. Hasonló a helyzet a te neveddel is. Ha külföldre utaznál, alighanem azzal szembesülnél, hogy a neved teljesen másképp hangzik egy másik nyelven. Az tehát, hogy nem vagyunk biztosak Isten nevének hajdani kiejtésében, még nem ok arra, hogy ne használjuk.

A másik ok, amellyel gyakran magyarázzák, hogy miért hagyják ki Isten nevét a Bibliából, egy régi-régi zsidó hagyománnyal függ össze. Sok zsidó úgy véli, hogy Isten nevét egyáltalán nem szabad kimondani. Több mint valószínű, hogy ez a nézet a következő bibliai törvény félreértelmezéséből ered: „Jehovának, a te Istenednek a nevét méltatlan módon ajkadra ne vedd, mert Jehova nem hagyja büntetlenül azt, aki az ő nevét méltatlan módon felveszi” (2Mózes 20:7).

Ez a törvény megtiltja, hogy helytelenül használják Isten nevét. De vajon azt is tiltja, hogy tiszteletteljesen mondják ki? Egyáltalán nem. A héber Biblia (az „Ószövetség”) írói egytől egyig hűséges férfiak voltak, akik betartották a Törvényt, melyet Isten adott az ókorban az izraelitáknak. Mégis gyakran használták Isten nevét. Sok olyan zsoltárba is belefoglalták, amelyet hangosan énekelt az imádók tömege. Sőt, Jehova Isten utasítást adott imádóinak arra, hogy hívják segítségül a nevét, és akik hűségesek voltak, engedelmeskedtek neki (Jóel 2:32; Cselekedetek 2:21). Ennélfogva a ma élő keresztények nem idegenkednek attól, hogy tiszteletteljesen használják Isten nevét, hiszen Jézus is minden bizonnyal ezt tette (János 17:26).

Amikor a bibliafordítók különböző címekkel helyettesítik Isten nevét, súlyos hibát követnek el. Távolinak és személytelennek tüntetik fel Istent, holott a Biblia arra ösztönzi az embereket, hogy legyenek ’Jehova meghitt közelségében’ (Zsoltárok 25:14). Gondolj most egy jó barátodra. Mennyire éreznéd magad közel hozzá, ha nem tudnád a nevét? Akkor az emberek hogyan kerülhetnének igazán közel Istenhez, ha egyszer nem ismertetik meg velük, hogy Isten neve Jehova?  És mivel nem használják Isten nevét, nem is tudják, milyen csodálatos jelentése van. De mit is jelent az isteni név?

Maga Isten magyarázta meg nevének a jelentését hűséges szolgájának, Mózesnek. Amikor Mózes a nevéről kérdezte Jehovát, ő így válaszolt: „Azzá válok, amivé válni akarok” (2Mózes 3:14). Jehova tehát képes bármivé válni, amire szükség van a szándékai valóra váltásához.

Tegyük fel, hogy bármivé tudnál válni, amivé akarsz. Mit tennél a barátaidért? Ha valamelyikük súlyosan megbetegedne, hozzáértő orvossá válnál, és meggyógyítanád. Ha egy másik barátodat anyagi veszteség érné, gazdag jótevőként a segítségére sietnél. Az igazság azonban az, hogy megvannak a korlátaid, ahogy minden embernek. A Bibliát tanulmányozva el fogsz csodálkozni, hogy miként válik Jehova bármivé, ami ahhoz kell, hogy teljesítse az ígéreteit. Ráadásul örömmel használja a hatalmát azok javára, akik szeretik őt (2Krónikák 16:9). Jehova személyiségének ezeket a megnyerő vonásait nem ismerhetik azok, akik nem tudják, mi a neve.

Nem vitás, hogy a Jehova névnek ott van a helye a Bibliában. Ha ismerjük a jelentését, és tartózkodás nélkül használjuk az imádatunkban, az sokat segít abban, hogy közelebb kerüljünk égi Atyánkhoz, Jehovához. *