• SZÜLETÉSI ÉV: 1963

• SZÜLETÉSI HELY: ANGLIA

• KORÁBBAN: IRIGYLÉSRE MÉLTÓ ÁLLÁSA VOLT

A MÚLTAM:

London egyik déli kerületében, Croydonban születtem, hatodikként kilenc gyermek közül. A szüleim a karib-szigeteki Saint Vincentről származnak. Az anyukám metodista templomba járt. Bár csillapíthatatlan tudásvágyam volt, Istenről nem akartam tanulni. Az iskolai szünidőket a közeli tónál töltöttem, és az idő nagy részében könyvtári könyveket olvastam.

Néhány évvel az iskola befejezése után elhatároztam, hogy szeretnék segíteni a rászorulóknak. Hajléktalanokkal, mozgásfogyatékosokkal és tanulási zavarral küzdő emberekkel foglalkoztam. Egészségtudományi karon folytattam egyetemi tanulmányokat. A diploma megszerzése után irigylésre méltó állásokat kaptam, és hamarosan luxuskörülmények között éltem. Mivel szabadúszó üzletviteli tanácsadó és társadalomkutató voltam, a munkámhoz csak a laptopomra és internet-hozzáférésre volt szükségem. Így akár hetekre külföldre repülhettem, és a kedvenc hotelemben élvezhettem a gyönyörű környezetet, valamint a wellness- és fitneszszolgáltatásokat, hogy formában tartsam magam. Ennél jobb életet el sem tudtam képzelni! De sosem feledkeztem meg azokról, akik segítségre szorulnak.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM?

Már régóta foglalkoztatott, hogy miért létezünk, és mi az élet értelme. De sosem gondoltam rá, hogy a Bibliában keressem a választ. 1999-ben egy nap a húgom, Margaret, aki időközben Jehova Tanúja lett, meglátogatott a barátnőjével, aki szintén Tanú volt. A barátnője nagyon kedves volt hozzám, és magam is meglepődtem, amikor beleegyeztem, hogy tanulmányozza velem a Bibliát. De sajnos csak lassan haladtam előre, mert a munkám és az életmódom szinte minden időmet lekötötte.

2002 nyarán Délnyugat-Angliába költöztem. Beiratkoztam posztgraduális képzésre a társadalomkutatási szakra, hogy doktori címet szerezzek. Egyúttal a kisfiammal rendszeresebben eljártunk a Királyság-terembe. A Bibliából sokkal inkább megértettem, mi az emberiség problémáinak  gyökere, és mi rájuk a megoldás, mint az egyetemi képzés során. Rádöbbentem, mennyire igazak a Máté 6:24 szavai, hogy senki sem szolgálhat két úrnak egyszerre. Vagy Istent szolgálja, vagy a gazdagságot. Döntenem kellett, hogy mi élvezzen elsőbbséget az életemben.

Az ezt megelőző évben gyakran részt vettem a Tanúk egy kisebb csoportban zajló bibliatanulmányozásán, mely során megbeszélték a Van-e Teremtő, aki törődik veled? * című könyvet. Megerősödött bennem, hogy csakis a Teremtőnk, Jehova tudja a megoldást az emberiség problémáira. Viszont az egyetemen azt tanították, hogy nem kell hinni a Teremtőben ahhoz, hogy az életünknek értelme legyen. Ez nagyon feldühített. Két hónap után otthagytam az egyetemet, és elhatároztam, hogy több időt szentelek annak, hogy közelebb kerüljek Istenhez.

A Példabeszédek 3:5, 6 indított arra, hogy változtassak az életemen. Ez áll benne: „bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet.” A doktori címmel járó gazdagság és elismerés soha nem adhatott volna akkora örömet, mint az, hogy megismerhettem szerető Istenünket. Minél többet megtudtam arról, mi Jehova szándéka a földdel, és hogy milyen sokat tett értünk Jézus azzal, hogy feláldozta az életét, annál inkább vágytam rá, hogy Teremtőnk szolgálatának szenteljem az életemet. 2003 áprilisában megkeresztelkedtem, és fokozatosan egyszerűsítettem az életemen.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM?

Felbecsülhetetlen ajándék, hogy Jehova barátja lehetek. Mióta megismertem, boldog vagyok, és lelki békére találtam. Az is örömet szerez, ha együtt lehetek másokkal, akik szintén az igaz Istent szolgálják.

A Biblia tanulmányozása és a keresztény összejövetelek hiánytalanul kielégítik a tudásvágyamat. Boldog vagyok, hogy megoszthatom a hitemet másokkal. Most már ez a hivatásom. Ezzel a munkával valóban tudok segíteni az embereknek, hiszen a Biblia már most jobbá teszi az életüket, és azt is feltárja, milyen csodálatos jövő vár ránk az új világban. 2008 júniusa óta az időm nagy részét ennek a munkának szentelem. Soha nem voltam még ilyen boldog és megelégedett. Valódi értelmet nyert az életem, és ezért szívből hálás vagyok Jehovának.

• SZÜLETÉSI ÉV: 1973

• SZÜLETÉSI HELY: AUSZTRIA

• KORÁBBAN: KEDVELTE A SZERENCSEJÁTÉKOT

A MÚLTAM:

Egy kisvárosban nőttem fel Ausztriában, Braunauban. Ezen a gazdag környéken szinte ismeretlen volt a bűnözés. A családunk katolikus volt, és én is ebben a vallásban nevelkedtem.

Gyermekkoromban történt valami, ami mély nyomot hagyott bennem. 1984-ben, mikor 11 éves voltam, az egyik jó  barátom autóbalesetben meghalt, pár órával azután, hogy együtt fociztunk. A barátom halála nagyon megrendített. Még évek múltán is azon tűnődtem, hogy mi történik velünk, amikor meghalunk.

Az iskola befejezése után villanyszerelőként dolgoztam. Szerencsejátékot űztem, és noha nagy összegeket tettem fel, nem voltak anyagi gondjaim. Sokat sportoltam, és nagyon megkedveltem a heavy metalt és a punk rockot. Diszkóról diszkóra és partiról partira jártam. Erkölcstelenül csak a gyönyöröknek éltem, de eközben nagyon üresnek éreztem magam.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM?

1995-ben egy idős férfi kopogtatott az ajtómon. Jehova Tanúja volt, és felkínált nekem egy könyvet, melyben arról is szó volt, hogy a Biblia szerint mi történik velünk a halálunk után. Mivel a barátom tragikus halála még mindig foglalkoztatott, elfogadtam a könyvet. Az egészet elolvastam, nem csak a halálról szóló fejezetet.

Választ kaptam a halállal kapcsolatos kérdéseimre, és még sok minden mást is megtudtam. Katolikusként elsősorban Jézus iránt éreztem vallásos tiszteletet. De ahogy jobban megismertem a Bibliát, Jézus Atyjához, Jehova Istenhez is közelebb kerültem. Nagy hatással volt rám, hogy Jehova nem titokzatos, rideg Isten, hanem azt szeretné, hogy ismerjük meg (Máté 7:7–11). Megtudtam, hogy vannak érzései, és hogy mindig állja a szavát. Ez kíváncsiságot ébresztett bennem a bibliai próféciák iránt, ezért elhatároztam, hogy megvizsgálom, hogyan teljesednek. Az így szerzett ismeret megerősítette az Istenbe vetett hitemet.

Rövidesen ráébredtem, hogy egyedül Jehova Tanúi törekednek őszintén arra, hogy segítsenek az embereknek megérteni a Bibliát. A kiadványaikban idézett bibliaverseket kikerestem a katolikus Bibliámban. Minél többet kutattam, annál biztosabb voltam benne, hogy megtaláltam az igazságot.

A Bibliából megértettem, hogy Jehova azt várja tőlem, hogy az irányadó mértékei szerint éljek. Világossá vált, hogy meg kell fogadnom, amit az Efézus 4:22–24 ír: „le kell vetnetek a régi egyéniséget, amely korábbi viselkedésmódotokhoz igazodik . . . és fel kell öltenetek az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett”. Ezért felhagytam az erkölcstelen életmóddal. Felismertem, hogy a szerencsejátékot is abba kell hagynom, mert anyagiassá és kapzsivá teszi az embert (1Korintusz 6:9, 10). Tisztában voltam azzal, hogy csak úgy tudok megváltozni, ha a régi barátaim helyett olyanokat keresek, akik Jehova elvei szerint élnek.

Nem volt könnyű megváltoznom. De miután elkezdtem járni a Tanúk összejöveteleire, új barátokra leltem a gyülekezetben. Továbbra is szorgalmasan tanulmányoztam a Bibliát. Idővel megváltozott a zenei ízlésem, átgondoltam, mit akarok kezdeni az életemmel, és a külsőm is rendezett lett. 1995-ben megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM?

Most már kiegyensúlyozottan gondolkodom a pénzről és az anyagi javakról. Sokkal higgadtabb vagyok, noha korábban indulatos voltam,  és már nem aggódom túlságosan a jövő miatt.

Hálás vagyok, hogy Jehova szolgáinak nemzetközi családjához tartozhatok. Olyan embereket ismertem meg köztük, akik a nehézségeik ellenére hűségesen szolgálják Istent. Az időmet és az energiámat ma már nem a vágyaim kielégítésére használom, hanem arra, hogy szolgáljam Jehovát, és hogy jót tegyek másokkal, ami rendkívüli örömet ad.

• SZÜLETÉSI ÉV: 1963

• SZÜLETÉSI HELY: ANGLIA

• KORÁBBAN: KIÁBRÁNDULT EMBER VOLT

A MÚLTAM:

Angliában születtem, de úgy hétéves koromban a családunk Ausztráliába költözött. A queenslandi Gold Coast-ban telepedtünk le, mely a turisták kedvelt úti célja. Bár nem voltunk gazdagok, semmiben sem szenvedtünk hiányt.

Mindezek ellenére sosem voltam igazán boldog. Mindenből kiábrándultam. Az apukámhoz soha nem éreztem közel magam, főként, mert részeges volt, és mert nem tetszett, ahogy az anyukámmal bánt. Később megtudtam, mi mindenen ment keresztül, amikor katona volt Malajziában. Csak ekkor értettem meg, miért viselkedett így.

A középiskolás éveim alatt inni kezdtem. 16 éves koromban otthagytam az iskolát, és beléptem a haditengerészethez. Több kábítószert is kipróbáltam, és rászoktam a cigarettára. Egyre kevésbé tudtam meglenni az ital nélkül. Míg eleinte csak hétvégéken ittam le magam, később ez már mindennapossá vált.

Úgy húszéves lehettem, mikor kételkedni kezdtem Isten létezésében. „Ha csakugyan van Isten, miért engedi meg, hogy az emberek szenvedjenek és meghaljanak?” – érveltem. Verset is írtam arról, hogy Isten a hibás a világban tapasztalható gonoszságért.

23 évesen otthagytam a haditengerészetet. Azután többféle munkát is kipróbáltam, és egy évre elutaztam Ausztráliából, de semmi sem zökkentett ki a letargiából. Nem vágytam rá, hogy bármit is elérjek. Nem voltak céljaim, semmi sem érdekelt. Nem láttam értelmét, hogy saját házam, biztos állásom legyen, vagy hogy karriert csináljak. Csak az ital és a zene adott „vigaszt”.

Jól emlékszem a pillanatra, mikor elemi erővel tört rám a vágy, hogy találjak végre valamit, amitől értelmet nyer az életem. Lengyelországban ellátogattam a hírhedt auschwitzi koncentrációs táborba. Korábban már olvastam arról, milyen kegyetlenségeket vittek itt véghez. De amikor ott álltam, és láttam a tábor hatalmas méreteit, nagyon megrendültem.  Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy lehetnek ilyen kegyetlenek az emberek. Emlékszem, hogy könnyes szemmel jártam végig a tábort, és azon tűnődtem, miért történt ez.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM?

1993-ban, miután visszatértem Ausztráliába, válaszok után kutatva olvasni kezdtem a Bibliát. Nem sokkal később két Jehova Tanúja kopogtatott az ajtómon, és meghívtak a kongresszusukra a közeli stadionba. Úgy döntöttem, elmegyek.

Voltam pár hónappal azelőtt ebben a stadionban egy meccsen, de a kongresszus leírhatatlanul más volt. A Tanúk udvariasak, jól öltözöttek voltak, a gyermekeik rendesen viselkedtek. Amit az ebédszünetben láttam, egyszerűen nem akartam elhinni. Tanúk százai ebédeltek a pályán, ám amikor visszamentek a helyükre, egy darab szemét sem volt a földön. Ezenfelül megelégedettek és nyugodtak voltak, olyanok, amilyen én is szerettem volna lenni. Bár egyetlen előadásra sem emlékszem, a Tanúk viselkedése mély nyomot hagyott bennem.

Aznap este az unokatestvérem járt a fejemben, mert ő olvasta a Bibliát, és tanulmányozta a különféle vallásokat. Évekkel korábban beszélt nekem arról, hogy Jézus azt mondta, az igaz vallást a „gyümölcseiről” lehet felismerni (Máté 7:15–20). Ezért hát mindenképp utána akartam járni, miért olyan másak a Tanúk. Életemben először, még ha csak kicsit is, lelkesnek éreztem magam.

A következő héten újra eljött hozzám az a két Tanú, aki meghívott a kongresszusra. Felajánlották, hogy tanulmányozzák velem a Bibliát, én pedig beleegyeztem. Onnantól kezdve az összejöveteleikre is eljártam.

Ahogy egyre jobban megismertem a Bibliát, teljesen megváltozott az Istenről alkotott képem. Megtudtam, hogy nem ő okozza a gonoszságot és a szenvedést, és hogy mélyen elszomorítja, amikor az emberek rossz dolgokat tesznek (1Mózes 6:6; Zsoltárok 78:40, 41). Elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy ne okozzak bánatot Jehovának. Az volt a vágyam, hogy örömet szerezzek neki (Példabeszédek 27:11). Leszoktam a cigarettáról, és felhagytam a túlzott alkoholfogyasztással és erkölcstelen életmóddal. 1994 márciusában megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM?

Ma már boldog és megelégedett vagyok. A problémáim elől többé nem az alkoholhoz menekülök. Megtanultam Jehovára vetni a terheimet (Zsoltárok 55:22).

Gyönyörű feleségemmel, Karennel, aki szintén Tanú, tíz éve vagyunk házasok, és van egy csodás nevelt lányom is, Nella. Az időnk nagy részében mindhárman örömmel végezzük Isten szolgálatát, és segítünk másoknak megismerni az igazságot róla. Most már van célja az életemnek.