IAN családjának nem voltak anyagi gondjai. De mivel az apukája sokat ivott, nem kapta meg tőle az érzelmi támogatást, amire vágyott. Ezt mondja: „Az apukámhoz soha nem éreztem közel magam, főként, mert részeges volt, és mert nem tetszett, ahogy az anyukámmal bánt.” Ahogy idősebb lett, kételkedni kezdett Isten létezésében. „Ha csakugyan van Isten – érvelt magában –, miért engedi meg, hogy az emberek szenvedjenek és meghaljanak?”

Ha nem is kell különösebb nehézségekkel szembenéznünk, bánthatja az igazságérzetünket, hogy ártatlan embereket látunk szenvedni. Ha pedig Ianhez hasonlóan nehézségeink vannak, illetve ha egy szerettünk megbetegszik, vagy meghal, természetes, hogy szeretnénk választ kapni erre a kérdésre.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten azért engedi meg a szenvedést, hogy alázatra és könyörületre neveljen minket. Mások szerint a múltban elkövetett bűneink miatt szenvedünk.

Hogy Isten kegyetlen, hidegen hagyja az emberek szenvedése, és ezért nem érdemli meg, hogy szeressük.

Egyértelműen kijelenti, hogy nem Isten okozza a szenvedést. „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit” (Jakab 1:13). Az a gondolat, hogy Isten idézi elő a szenvedést, teljesen ellentmond annak, amit a Biblia Isten személyiségéről ír. Milyennek mutatja be?

Feltárja, hogy Isten egyik legfőbb tulajdonsága a szeretet (1János 4:8). Úgy ad nyomatékot ennek, hogy Isten érzéseit egy anya érzéseihez hasonlítja: „Hát elfelejtheti-e a feleség a csecsemőjét, hogy ne szánja meg méhe fiát? – teszi fel a kérdést Isten. – Még ezek az asszonyok is elfelejthetik, én azonban nem felejtelek  el téged” (Ézsaiás 49:15). Vajon egy szerető édesanya ártana szándékosan a gyermekének? Ellenkezőleg, egy törődő szülő mindent megtesz, hogy enyhítse gyermeke szenvedését. Hasonlóképpen Isten sem okoz szenvedést az igazságos embereknek (1Mózes 18:25).

Ennek ellenére sokan ártatlanul szenvednek. Így hát felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ha Isten törődik velünk, és korlátlan a hatalma, miért nem szünteti meg a szenvedés okait?

Nyomós indokai vannak erre. Nézzünk meg ezek közül egyet: A szenvedést gyakran maguk az emberek okozzák. Sok zsarnokoskodó, kegyetlen ember nem hajlandó megváltozni. Ezért Isten, hogy megszüntesse a szenvedés egyik fő kiváltó okát, el fogja pusztítani ezeket az embereket.

De hogy ezt miért nem tette még meg, arról Péter apostol a következőket írja: „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, amint némelyek a lassúságról vélekednek, hanem türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Jehova Isten türelme tehát szeretetének és irgalmának a bizonyítéka.

Ám Jehova Isten hamarosan cselekedni fog. „Nyomorúsággal [fog] visszafizetni azoknak, akik . . . nyomorúságot okoznak” az ártatlan embereknek. Akik igazságtalanul szenvedést okoznak másoknak, „el fogják szenvedni az örök pusztulás bírói büntetését” (2Tesszalonika 1:6–9).

Ian, akit a cikk elején idéztünk, megnyugtató válaszokat kapott a szenvedéssel kapcsolatos kérdéseire. Amit megtudott, megváltoztatta az életszemléletét. A folyóirat 13. oldalán elolvashatod a történetét.